Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Arra a kérdésünkre, hogy mit szólnak azokhoz a vádakhoz, amelyek szerint a csökkenő jegybanki kamatkörnyezet és a javuló forrásellátottság ellenére mesterségesen drágán tartják kondícióikat, hogy a forgalom csökkenése miatt kieső profitot pótolják, a bankok többsége egyáltalán nem válaszolt. A Raiffeisen szakemberei szerint ez az érvelés több ponton is sántít: egyrészt a bankok profitja rövid távon nem a forgalomtól függ, hiszen a profitot (vagy veszteséget) a meglévő portfólió termeli. Másrészt a forrásköltség és a jegybanki alapkamat közé sem lehet egyenlőségjelet tenni, előbbi több tényezőtől függ. Mint hozzátették: többek között az ilyen és ehhez hasonló félreértések miatt született meg a banki magatartási kódex, amelynek aláírói vállalták, hogy transzparenssé teszik árazási mechanizmusukat. A K&H szerint a romló kockázati viszonyok miatt ezeknek a termékeknek a jövedelmezősége valójában nem nőtt, hanem inkább csökkent. A CIB fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a bank annuitásos módszert alkalmaz, egyéves kamatperiódussal. Ez azt jelenti, hogy az egyéves kamatperiódus alatt sem az alkalmazott hitelkamatláb, sem a kezelési költség nem változik, bárhogyan is alakuljanak a piaci viszonyok. Ez a szisztéma nyilván nem alkalmas a napi piaci változások rugalmas követésére, viszont kiszámíthatóságot nyújt az ügyfeleknek, a kedvezőtlenebb piaci fordulatok esetében pedig védi őket. A CIB - más hitelintézetekhez hasonlóan - kiemelte azt is, hogy az árazásban a forrásköltségek vizsgálata csupán egy elem, ezenkívül más egyéb tényezők együttes figyelembevételével alakítják ki a hitelkonstrukcióik feltételrendszerét. Hasonló szisztémát alkalmaz a Budapest Bank is.
