Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyöntetű lelkesedéssel számoltak be nemrég az uniós hírforrások arról, hogy az EU intézményei útjára indították a mikrohitelprogramot, amely azoknak a hátrányos helyzetűeknek kínál esélyt, akik vállalkozás indításával segítenének magukon, de a piacon nem jutnak hitelhez (Napi, 2010. február 12.). Március elején a tagországok miniszterei is jóváhagyták a vonatkozó jogszabályt, ez év tavaszától négy éven át minimum 100 millió euró kerülhet erre a célra a Progress közösségi alapból, illetve az uniós büdzsé tartalékaiból, de az Európai Beruházási Bank, továbbá kereskedelmi bankok hozzájárulásaival ez 500 millió euróra is felmehet. A híradások arról szóltak, hogy néhány hónapon belül megindulhat a hitelfolyósítás - arról viszont alig, hogy az így megszerzett pénzt hová teszik a kedvezményezettek annak felhasználásáig. A pénzintézetekkel behálózott Európában mindenesetre ez nem lehet probléma - a mikrohitelezés igazi terepén, a fejlődő országokban annál inkább.
Az elmúlt években sokszor emlegették a szegénység elleni küzdelem csodafegyvereként a mikrofinanszírozó intézményeket (MFI), különösen azután, hogy az etalonnak tekintett bangladesi Grameen Bank és alapítója, Mohemed Junusz 2006-ban Nobel-békedíjat kapott. A harminc évvel azelőtt létrehozott, eleinte adományokból, később a bangladesi jegybank által is finanszírozott, mára kötvényeket is kibocsátó bank még mindig elsősorban úgy ismert, mint ami mikrovállalkozásokat finanszíroz mikrohitelekkel, holott számos egyéb tevékenységet is folytat, egyebek közt megtakarítási számlát is kínál. A csaknem 100 százalékig hitelfelvevői tulajdonában levő, alapítványa révén csaknem harminc országban tevékeny Grameen elvárja hitelezettjeitől, hogy rendszeresen tegyenek félre akár jelképes összegeket, de ez nem általános ebben a szegmensben.
A Microfinance Information Exchange által tavaly vizsgált 166 MFI mindegyike kínált hiteleket, de megtakarítási termékeket csak 27 százalékuk - idézte a felmérést a The Economist, hozzátéve, hogy egy világbanki vizsgálatban 400 megkérdezett MFI-menedzser többsége szerint ez a terület is likviditási gondokkal küzd a válság miatt. Az apadó donori kedv, a szűkülő külső finanszírozási lehetőségek sok eddig csak hitelezéssel foglalkozó MFI-nél hozták meg a kedvet arra, hogy tevékenységük egy részét mikrobetétek létrehozásával is megtámogassák, amivel egyszersmind meg is könnyíthetik ügyfeleik hétköznapi életét. A szegényebb vidékeken ugyanis a jövedelem sokszor egyenlőtlenül érkezik, például azért, mert alkalmi munkából vagy kölcsönből származik és jellemzően készpénzzel oldják meg a fizetést, de a pénz tárolását még a klasszikus matraccal se tudják megoldani - nem lévén matrac.
A megtakarítások ösztönzése mögé állt a Bill & Melinda Gates Foundation is, amikor az idén januárban bejelentette: 38 millió dollárnyi támogatást adnak csak arra, hogy ázsiai, latin-amerikai és afrikai országokban működő MFI-k erősítsék megtakarítási kínálatukat. Az infrastrukturális kihívásokat, a fiókhálózat hiányát azonban a pénz önmagában nem oldja meg - itt jöhetnek be a képbe például a mobiltelefonok. A fejlődő országokban rendkívül elterjedt a mobil a legszegényebbek körében is, technikai akadálya általában nincs a mobilpénztárcának, illetve az sms-alapú tranzakcióknak - más kérdés, hogy ehhez az MFI-knek meg kell tudni állapodni a mobilszolgáltatókkal, amelyek viszont sokszor szívesebben vinnék nélkülük ezt az üzletet. Követendő mintával megint csak a Grameen szolgálhat: az intézmény évek óta sikeresen működteti Bangladesben a saját, Village Phone nevű mobilhálózatát.
