Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kockázatkezelés területén a pénzintézeti szektor speciálisnak számít, hiszen - tudta meg lapunk Szendrey Attilától, a Deloitte szakértőjétől - itt egy önszerveződésből jött létre egy külső szabályozás. A szakember szerint bár már a Bázel II. direktíva bevezetési szakaszában járunk, a kockázati szegmensek vizsgálatának módozataiban még viszonylag sok a bizonytalan pont. A legfontosabb kérdések azzal függnek össze, hogy miként lehet majd kívülről áttekinteni, összehasonlítani azokat a belső kockázati módozatokat, amelyeket a pénzintézetek saját maguk alakíthatnak majd ki. Szendrey Attila úgy véli, alaptalanok azok a félelmek, hogy a bankok, bankcsoportok által kidolgozott kockázatkezelési szabályok nagymértékben eltérőek lesznek. A lehetőségek ugyanis csak addig engedik terjeszkedni a pénzintézeteket, hogy a statisztikai módszereket testre szabják. A Bázel II. egyedi kockázatkezelésre szóló "engedménye" abból a meglátásból fakad a szakember szerint, hogy legjobban a hitelintézetek ismerik a saját maguk kockázatait, ennek fényében kell testre szabni az egyedi kockázatkezelési profilokat. Azt, hogy visszaélésre ne kerülhessen sor, szigorú szabályok biztosítják majd. A legfontosabb, hogy a kockázatkezelési elemeket a döntési folyamatokba beépítsék és alkalmazzák - ezt folyamatosan monitorozni fogják.
A felügyeletek számára valóban komoly kihívást jelent majd az, amikor egy-egy bankcsoportnál EU-szinten, az anyabank adja majd be kockázatkezelési politikáját. Azt még tisztázandónak tartja a szakember, hogy ilyen esetben miként dől majd el, hogy a leánybanki ellenőrzést az anyacég felügyeleti szerve, avagy a helyi felügyelet végezze-e. A cél mindenesetre az, hogy a többkörös megoldások helyett az ellenőrzésben is megvalósuljon az egységes uniós piac.
