Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) a bankszektor hitelportfóliójának minőségével kapcsolatban közzétett adatai szerint 2004-ig a lakossági kölcsönök minősége határozottan javult, azóta azonban egyre erőteljesebb romlás figyelhető meg. Közben a teljes banki hitelportfólió mind kevésbé tűnik kockázatosnak. A bankszektor és a háztartások minősített állományának vizsgálatakor a szakemberek szerint érdemes összevonni minden kategóriát (rossz, kétes, átlag alatti és problémás hitelek). A különböző kategóriák közötti átrendeződés egyik oka lehet a szabályozás változása, de eredhet abból is, hogy egyes állományok rosszabb besorolásba kerülnek.
Varajti László, a K&H Bank kontrollingigazgatóságán dolgozó főosztályvezető szerint a 2004 után a magánszemély hitelfelvevőknél bekövetkezett portfólióromlás oka, hogy eltelt néhány év, és a portfólió egy része "éretté" vált. A hitelnyújtástól számított első egy-két évben - magyarázta - általában nem merül fel visszafizetési probléma (hiszen az ügyfelek komoly hitelképességi vizsgálaton estek át a hitelnyújtás előtt). Mint a szakember hozzátette: a romlásban nyilvánvalóan szerepet játszott a növekvő verseny is, hiszen a bankszektor szereplői folyamatosan puhítottak a hitelbírálati feltételeken (például a szükséges jövedelem nagysága, fedezeti arány). Ezzel egy időben pedig az állami támogatásos konstrukciókat felváltották a devizaalapú hitelek (a kiszámíthatóságot felváltotta az árfolyam és kamat változására érzékenyen reagáló törlesztőrészlet), de Varajti szerint feltehetően a kevésbé kedvező gazdasági helyzet is hozzájárult a nemfizetési problémákhoz.
A CIB Banknál - a K&H tapasztalataival egybecsengően - arról tájékoztatták lapunkat, hogy a lakosság körében 2001-2002-ig a fogyasztási hitelek (személyi kölcsön, áruvásárlási hitel, hitelkártya) voltak a legnépszerűbb hiteltermékek. A lakáshitelek állami támogatásának bevezetése után viszont ez a fedezetes hiteltípus indult dinamikus fejlődésnek. Mivel a lakáshitel az a hitel, amelyet az ügyfél leginkább fontosnak tart, ennél kisebb a nem fizetés esélye, s a bank számára is kisebb kockázatot jelent a fedezet miatt. Végeredményben tehát a bank szempontjából a lakáshitel egy sokkal jobb minőségű hitelnek tekinthető, mint a fogyasztási hitel. Mivel ezek a hitelek bekerültek a portfólióba, minden változatlanságuk mellett javították a problémamentes állomány részarányát. Az ütemesebb javulás magyarázata pedig a fogyasztási és a lakáshitelek átlagos kölcsönösszegének különbségében rejlik. 2003 végével azonban szigorították a lakáshitelek állami támogatását és 2004 első félévében számos bank jelent meg devizaalapú lakáshiteleivel a termékpalettán. Mivel ez a hitel nem volt állami feltételekhez kötve, a bankok sokkal szabadabban tudták értékesíteni ezeket a hiteleket. Az egyre könnyebb hitelhez jutás a portfólió felhígulását eredményezte. Mint a CIB-nél megjegyezték: 2005-től másfél éven keresztül pozitív volt a reálbér-növekedés, ami azt valószínűsíti, hogy ez csak a fent leírt folyamatot erősítette fel.
