Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Míg egy negyvenéves férfi várható élettartama nálunk 1989-ben hat évvel múlta alul az uniós tagállamok átlagát, ez a különbség 2002-ben már hét évre nőtt - mondta el Orosz Éva professzor a konferencián tartott előadásában. A különbség az egészséges életévek várható számában pedig meghaladja a tíz évet. Rámutatott, hogy lemaradóban vagyunk az egy főre jutó összes egészségügyi közkiadást illetően nemzetközi összehasonlításban is. A rendszerváltozás előtt Magyarországon az EU átlagában (dollárban, vásárlóerő-paritáson számítva) ez a kiadás 49,9 százalékot tett ki, 2004-ben viszont az arány 44,8 százalékra csökkent. Ez ráadásul a térségbeli országokkal összehasonlítva is nagyon kedvezőtlen, hiszen mindenütt éppen ezzel ellenkező előjelű volt a folyamat. Például Csehországban, ahol a várható élettartam terén is sokkal kedvezőbb az előrejelzés, ugyanez az érték 48,8 százalékról 56,7 százalékra emelkedett. Hasonlóan lehangoló a helyzet, ha az egészségügyi közkiadások GDP-hez viszonyított arányának nemzetközi alakulását vetjük össze - derült ki a professzor szavaiból.
Orosz előadásában azt a kérdést járta körbe, hogy merre tart Európa, követjük-e az európai tendenciákat egészségi állapot, a tudományos és egészségpolitikai gondolkodás területén és ez hogyan jelenik meg a kormányzati egészségstratégiában. Véleménye szerint kulcskérdés, hogy hogyan sikerült az egészségügyi közkiadások növelésének és a gazdasági lehetőségeknek az összeegyeztetése, a szűkös források és a technológiai fejlődés közötti konfliktus enyhítése, valamint új stratégiák kialakítása a hatékonyság, minőség javítása érdekében.
Mint elmondta: az egészségüggyel foglalkozó, az elmúlt hónapban "Az egészség hozzájárulása az Európai Unió gazdasági teljesítményéhez" címmel megjelent dokumentumban a legújabb gondolat az üggyel kapcsolatos szemléletváltás volt.
E szerint ugyanis az egészség és az egészségügyi ellátás kiemelkedő szerepet játszik a társadalmi kohézió erősítésében, a munkaerő termelékenységében és a foglalkoztatásban, ami alapjaiban tér el az egészségügyi rendszerek fenntarthatatlansága miatti korábbi folyamatos vészharangkongatástól. A politikai döntéshozóknak mérlegelniük kell az egészségbe való beruházást is mint az egyik olyan eszközt, amivel a gazdaság teljesítménye javítható - állapítja meg a könyv (szintén) szöges ellentétben az eddig fontosnak tartottakkal.
Az anyag abban is szakít a régi beidegződésekkel, hogy vitatkozik a WHO 80/20 százalékos elvével (ami azt jelenti, hogy az egészségi állapotot csak 20 százalékban határozza meg az egészségügyi ellátó rendszer). Ezzel összefüggésben Orosz Éva felhívta a figyelmet arra, hogy az egészségügy technikai lehetőségei miatt már jóval nagyobb az arány, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy az egyéni életmódot jelentősen meghatározza az egyén társadalomban betöltött szerepe.
Orosz szerint az EU irányelvével, amely szerint az egészséget hosszú távú beruházásnak kell tekinteni, ellentétes a konvergenciaprogramban meghatározott magyar cél, amely szerint az Egészségbiztosítási Alap kiadásait 2006-2009 között a GDP arányában 0,9 százalékponttal kell csökkenteni. Megállapította viszont, hogy kimutatható a párhuzam a fehér könyvben meghatározott második alapelv (az egészség a legnagyobb érték) és a Patikapénztár által a mai konferencián indított, "Az egészség nemzeti érték" összefogás között.
A lisszaboni dekrétum (2000) kimondja: az Európai Unió célja, hogy tíz éven belül a világ leginnovatívabb régiója legyen, valamint a GDP 3 százalékát k+f-re költse 2010-re. Ezzel összefüggésben a professzor felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az ELTE szervezésében a Versenyképes gyógyszerpolitika konferencián már az idén májusban elhangzott, hogy amennyiben a közeljövőben az érintett minisztériumok nem alakítják ki az egységes nemzeti egészségipari stratégiai programot, a nemzeti fejlesztési terv időszakában Magyarország elszalasztja a versenyképesség növelésére rendelkezésre álló történelmi lehetőséget az egészségipar területén.
