Két volt egészségügyi miniszter is ült az asztal körül, amely a konferencia délelőtti előadásain felvetett, "Valóban érték az egészség?" kérdéskört járta körül. A résztvevők gyakorlatilag egyetértettek azzal, hogy Magyarországon központi szerepet kell kapnia az egészségnek és az egészségügynek. Gógl Árpád (Fidesz) kifejtette, hogy az ő kormányzásuk idején indultak olyan programok (például az oktatási rendszer részeként az egészségtan tantárgy kidolgozása, környezetvédelem), amelyek a problémák komplex megoldását kínálták, jelenleg azonban nem haladunk jó úton. A volt tárcavezető fontosnak tartaná, hogy sikerüljön legalább két cikluson keresztül végigvinni egy konzekvens egészségpolitikát. Béki Gabriella (SZDSZ), a parlament egészségügyi bizottságának tagja is bírálatot fogalmazott meg, amikor azt mondta: már a rendszerváltás idején elhangzott, hogy az egészség érték, ma a társadalompolitikában mégsem kap hangsúlyos helyet. Szemléletváltást és az egészséget támogató programokat sürgetett. Csáky András (MDF), aki szintén az egészségügyi bizottságban tevékenykedik, az első kormányzati ciklus alatt épült tornatermekről beszélt, egyúttal azt kifogásolta, hogy ma nem egymást segítő beruházások valósulnak meg. Eredményes fellépéshez pedig - tette hozzá - több tárca együttes összefogására lenne szükség. Kökény Mihály (MSZP), a parlament egészségügyi bizottságának elnöke a népegészségügyi program folytatásának szükségességét emelte ki. Arra a felvetésre, hogy az egészségtudatosság gyermekkorban tanulással sajátítható igazán el, Kökény elmondta: az egészségtan fontos, de az iskolát komplexen egy olyan színtérnek kellene tekinteni, ahol az egészségnevelés folyamatosan megvalósul, például a büfék megfelelő kínálata, almát árusító automaták elhelyezése által.
Az egyének pénzbeni hozzájárulásával (co-payment) kapcsolatban Béki elmondta: ez alapvetően ellentétes a szolidaritás elvével, ami azt mondja ki, hogy akkor fizessek az egészségügyi ellátásért, amikor tudok. Márpedig amikor valaki beteg, éppen akkor csappan meg a jövedelme. Gógl ezzel szemben úgy érvelt, hogy a páciens komolyabban odafigyel az egészségügyi szolgáltatásokra, ha azokért fizetni kell. Kökény arról beszélt, hogy a vizitdíjat és kórházi napidíjat illetően ma már sokkal egyszerűbb rendszert támogatna. Például Németországban a vizitdíj kiváltásával egy meghatározott időtartamra érvényes az ingyenes orvosi ellátás.
