Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A hazai pénzügyi élet szinte minden területén dolgozik, volt az ÁB-Aegonnál, de ismereteim szerint ön az egyetlen felső vezető, aki vissza is tért a kiindulóponthoz. Hogyan történt ez?
– Nagyon jól éreztem magam korábban is az Aegonnál, a vállalati ügyfelekkel kapcsolatos területeket – vállalati vagyon biztosítás, csoportos életbiztosítás – irányítottam, s az én feladatom volt a nyugdíjpénztár-szervező és szolgáltató cég felépítése is. A nyugdíjpénztári piac azonban nagyon gyorsan konszolidálódott, az öt legnagyobb pénztár 1999-re a piac 80 százalékát uralta, már nem volt annyira izgalmas, és stratégiailag akkor kevésbé volt fontos a többi terület. Így nyitott voltam egy esetleges váltásra, bár nem kerestem a lehetőséget.
– Annyira megcsömörlött, hogy az egész biztosítási szektort otthagyta…
– Hittem-hiszek abban, hogy a pénzügyi szolgáltatók egyre szorosabban működnek együtt, egyre kevésbé húzható meg határvonal a banki, biztosítási, befektetési területek között, szívesen tanultam volna mást. A Citibanktól érkező felkérés ismét valami új megteremtésére irányult. 1999-től én lettem a bank éppen induló kis- és középvállalati üzletágának irányítója. Később a lakossági üzletág értékesítési vezetőjeként dolgoztam, ahol feladatom lett az üzletág értékesítési csatornáinak felfuttatása, beleértve a fiókhálózat fejlesztését. 2005-ben azután felkértek a Budapest Bank lakossági üzletágának irányítására.
– Innen ugyanakkor igen gyorsan, alig egy év elteltével ismét váltott. Mi volt az ok?
– Semmi panaszom nem lehetett a BB-re. Szerencsére én már kimaradtam a gyors vezetőváltásokból, így indulástól ugyanazzal a vezetőgárdával dolgoztam. Igen jól alakultak a dolgok, de amikor elért Kepecs Gábor felkérése, nem tudtam nemet mondani. Szívesen maradtam volna befejezni a fejlesztéseket, amelyekbe belekezdtünk, nagyon tehetséges, jól képzett munkatársakkal dolgozhattam együtt és a GE kultúrája sem állt távol tőlem. Ugyanakkor a lehetőségek nem akkor jönnek, amikor az ember megrendeli azokat. Márpedig ez egy olyan lehetőség volt, amit – nem kevés gondolkodás után – nem tudtam elutasítani.
– Adódik a kérdés, miért épp önre gondoltak.
– A távozásom után is nagyon jó kapcsolatban maradtunk Gáborral, rendszeresen találkoztunk, beszélgettünk, véleményt cseréltünk. Azt tőle kellene megkérdezni, miért éppen rám gondolt, amikor elhatározta, hogy azt követően, hogy ő egyre inkább a régióban és csoportszinten szeretné egyengetni az Aegon útját, én kövessem a biztosító vezérigazgatói székében.
– Azért mégsem lehet könnyű: Kepecs Gábor karakterisztikus figurája a magyar biztosítási piacnak, nehéz róla elhinni, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is elszakad a magyar biztosítótól. Van olyan ütemterv, hogy ő mikor és milyen mértékben „vonul ki” az operatív irányításból?
– Természetesen van, és én ezt cseppet sem bánom. Bár hangsúlyozom: figyelemmel kísértem a hazai biztosítási szektor történéseit, a piac az elmúlt évek során rendkívül összetetté vált – idő kell, hogy szinte minden szeletét megfelelő mélységig újra átlássam. A fokozatosságot én magam is kértem volna. Kettőnk megállapodása szerint ez az év még a kettőség jegyében telik el.
– Milyen a visszatérés?
– A csoportnak Miamiban volt az ősszel a szokásos vezetői meetingje. Azt kell mondjam, lényegében mindenkit ismertem. Jólesett az is, amikor Don Shepard, az Aegon első embere arról beszélt: újra köszönthetjük a cégnél Zatykó Pétert. Azt persze nem állta meg, hogy oda ne szúrjon: „aki valamilyen pillanatnyi elmezavartól vezérelve néhány évet távol töltött tőlünk”.
– Említette, hogy sok dolog változott a távol töltött évek alatt. Mi az, ami a legplasztikusabban jellemzi ezt a változást?
– A korábbi években a biztosítók elsősorban a díjbevétel-növekedésben mérték fejlődésüket. Ez ma is fontos, ám egy biztosító számára egyre inkább az mutatja meg, milyen sikeres lehet a következő években, hogy az új üzletek értéke (az értékesített biztosítások futamidő alatti nyereségtartalmának jelenértéke) mennyire növekszik. A számunkra kulcspiacnak tartott területeken, az életbiztosítások és a nyugdíjpénztár esetében az új üzletek értéke a 2005-ös 14 százalékos növekedés után 2006-ra 21 százalékkal, 5,5 milliárd forinttal emelkedett, ami az jelzi, hogy jó úton járunk.
– A versenytársak ugyanakkor hihetetlen nagyot szakítottak az elmúlt évben az egyszeri díjas biztosításokon, amitől az Aegon továbbra is távol tartja magát. Meddig tartható ez?
– Biztosítónk az életbiztosítási üzletágon belül régóta hirdeti, hogy a biztosítási védelemre helyezi a hangsúlyt. Az egyszeri díjas biztosítások nem ebbe az irányba hatnak, ezért továbbra is óvatosan bánunk ezzel a termékkörrel. A klasszikus biztosítások sajátja, hogy kikényszerítik az ügyfélből a hosszú távú gondolkodást. Az egyszeri díjas biztosítások, ezen belül is a relatív kis összegre kötöttek nem ebbe az irányba hatnak. Korábban még ezeknél a konstrukcióknál is hallani lehetett a 10 éves megtartáshoz kötött adókedvezmény lehetőségéről, ma már tudható: ezeknek a döntően befektetésre alapozó, minimális biztosítási védelmet nyújtó termékeknek a zöme az ötödik évet sem éli meg. Látni kell persze, hogy van egy olyan vagyoni szint, ahol a vagyon már önmagában biztosít. De a mai Magyarországon azért kevés ember ennyire vagyonos. Még egy-egy vezetőnek, vállalkozónak, kisebb vállalat cégvezető-tulajdonosának is számolnia kell azzal, hogy egy tragédia esetén a családja aligha fogja tudni a megszokott életszínvonalat tartani. Nekünk ezek az emberek lehetnek potenciális vevőink, rájuk „szabjuk” egyes termékeinket. Nem véletlen, hogy az Aegon más cégekkel ellentétben komoly hangsúlyt helyez a tisztán kockázati alapú biztosításokra – életbiztosítás esetében ilyen a Vitál biztosításunk, lakásbiztosítás területén a Globál biztosításunk például a piac egyetlen all risk biztosítása.
– Nincs itt valami zavar? Az Aegon messze a legprofitábilisabb magyarországi biztosító, s a jövedelmének legnagyobb részét a vagyonkezelésből szerzi...
– Félreértés ne essék: mi szeretnénk, ha az ügyfél nálunk fektetné be a pénzét. Rendelkezünk megfelelő termékekkel és befektetési tapasztalattal. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy felhívjuk a figyelmét: az általa várt hozam nyújtotta kényelmet meg is kell élni. Ha a felhalmozási szakaszban ér valakit tragédia, akkor a szép jövő is odavész. De vissza a vagyonkezeléshez. Az ország egyik legjobb vagyonkezelő gárdájával rendelkezünk – a 2006. évi profitnövekedésünk felét a befektetési területen elért többleteredmény adta –, márpedig az itt elért eredmény döntő részét a szerződések alapján az ügyfelek számára visszaforgatjuk, illetve a unit linked biztosítások esetében a nettó befektetési hozam egyértelműen az ügyfélé. De gazdálkodunk a cég tőkéjével is. A saját tőkénk messze meghaladja a szolvenciához szükséges értéket és ezt is befektetéseken keresztül „dolgoztatjuk”.
– Vissza egy kicsit a profithoz. Sokak szerint vége lesz a szép időknek, hiszen az Aegon számos területen jelentős kiadásokra kényszerül – nyugdíjpénztári tagtoborzás, Aegon Hitel felfuttatása. Mire lehet az idén számítani?
– Az elmúlt évben is számos jelentős lépést tettünk – megalakítottuk pl. a jelzáloghitel-cégünket –, s a szerzési verseny is nagy volt, mégis sikerült elérni, hogy költség/eredmény mutatónk javuljon és ez másfél milliárd forintnyi profitot hozott a konyhára. Látni kell: ha az új üzletek terén jobban növekszünk, a költségeink is nőhetnek, összességében ugyanakkor nem lesz kedvezőtlenebb a helyzet, sőt. Az Aegonnál továbbra is komoly marad a költségkontroll.
– Lehet-e arról beszélni, milyen terveket kell megvalósítania 2007-ben, hogy önmagával elégedett legyen?
– Az életbiztosítási és a nyugdíjpénztári területen további, számottevő növekedést szeretnénk elérni. A vagyonbiztosítások oldalán új termékeinkkel és javuló szolgáltatási színvonalunkkal meg akarjuk tartani a minket piacvezetővé koronázó részarányunkat a lakásbiztosítási területen. Az eddig eltelt hónapok adatai szerint nem kell majd izgulnom.
