Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A biztosítók évről évre indexálják a biztosítási díjakat. A szerződések szerint az indexálás mértékét általában a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) fogyasztói árindexe, némely biztosító esetében pedig emellett az építőipari index szabja meg, épp ezért az egyszerű földi halandó azt gondolná, hogy minden társaság azonos mértékben emeli a díjakat. Aki viszont megvizsgálja az indexálások mértékét, még véletlenül sem talál két egyformán változó díjtételt. Ennek számtalan oka lehet, hogy csak egyet említsünk: a biztosító választja ki, hogy melyik hónap KSH-adatát tekinti bázisnak a következő évi indexálás során. Az Allianz Hungária ügyfelei számára az idén például jól jöhet, hogy az indexálás mértékét a KSH júniusi adatsora határozza meg. Mint ismert, tavaly júniusban ez a mutató még jóval alacsonyabb szinten tanyázott, mint néhány hónappal később.
Adódik ugyanakkor a kérdés: ha ilyen mérvű az eltérés biztosító és biztosító között, akkor mi garantálja az ügyfél számára azt, hogy ingatlanjának biztosítási fedezete valóban elegendő arra, hogy egy katasztrófa esetén – miként ezt a szerződések rögzítik – a biztosító által fizetett kártérítés összegéből újjáépüljön az esetleg teljesen kiégett ház.
A biztosítók nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy ügyfeleikben tudatosítsák: a lakások piaci értéke és a biztosítási szerződésben szereplő, évenként indexált épületbiztosítási összeg nem azonos, hiszen ez utóbbiként az épület, a lakás újraépítési értékét kell megjelölni – márpedig ez az érték független a lakóhelytől, környezettől. Ezzel szemben a piaci érték és változásai szorosan összefüggnek a lakókörnyezettel, annak alakulásával és persze tartalmazzák a telek árát is.
