Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A pénzintézetek zöme csak a hitelösszeg erejéig írja elő lakáshitel-felvevő ügyfelének a biztosítási fedezet meglétét. A biztosítók az alulbiztosítás ellen átalány fedezeti összegeket határoznak meg mind az ingatlan, mind az ingó vagyontárgyak esetében.
Miközben a biztosítók a biztosítási fedezetet minden esetben az újjáépítési értékben határozzák meg, a hazai kereskedelmi bankok túlnyomó többsége a hitelösszeg szintjéig követeli meg a vele kölcsönre szerződő ügyféltől a biztosítási fedezet meglétét. A hitel összegét ugyanakkor a piaci ár szabja meg, amely – kell-e mondanunk – nem az épületben felhasznált anyagok és az építés költségei alapján alakul ki, hanem a lakás fekvése, környezete, mérete, összességében értékesítési lehetőségei szabják meg. Ennek következtében számtalan esetben előfordulhat, hogy egy viszonylag magas hitelt felvevő ügyfél számára pusztán az a tény, hogy kölcsönből vásárol egy frekventált helyen fekvő ingatlant, kötelezően azt okozza majd, hogy a biztosítója értékítéleténél jóval magasabb összegre kell biztosítást kötnie. A probléma főleg a használt lakások esetében áll fenn, tekintve hogy ilyen esetekben számtalanszor előfordul, hogy a lakás már biztosított, amit az új lakó tovább tudna vinni, ám a bank pótfedezetet követel meg a hitelösszeg erejéig. Az új építésű lakások esetében ez a gond kevésbé van jelen, hiszen a biztosítási érték ilyenkor a bekerülési értékhez igazodik, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a piaci ár – ha a környezeti tényezőket le is számítjuk belőle – olyan tételeket is tartalmaz, mint a telek ára.
A lapunk által megkérdezett bankok közül egyedül az UniCredit Bank jelezte: biztosítási szempontból a pénzintézet az újraépítési értéket veszi figyelembe, nem a piaci értéket. Ennek magyarázata – hangoztatták a bankban – az, hogy amennyiben káresemény történne, a bank abban érdekelt, hogy az eredeti állapotot hozza rendbe a biztosító. A másik oldalt talán az OTP Bank képviseli. A legnagyobb kereskedelmi bank szerint ugyanis a biztosításnak nemcsak hogy a hitel teljes összegét, de annak további egyéves járulékait is fedeznie kell, ez szerintük a minimálisan elfogadható biztosítási összeg. A Raiffeisen Banknál ennél egy árnyalatnyival jobb a helyzet: ott a biztosításnak a lakás hitelbiztosítéki erejéig kell fedezetet nyújtania.
A legnagyobb gond ugyanakkor nem a fenti extrém példa, hanem az, hogy a pénzintézetek akkor is csak a saját érdekeiket képviselik, amikor az ügyfél a lakás értékéhez képest elenyésző mértékű hitelt óhajt felvenni. A hitel folyósításának ilyen esetben is feltétele a meglévő biztosítás, ám mivel a bank csak a hitel összegéig írja elő a biztosítási fedezetet, az ilyen esetekben a lakás alulbiztosítottá válik: a 10 milliós lakás újjáépítésére bizonyosan nem elegendő az 5 millióra kötött biztosítási fedezet, arról nem is szólva, hogy ezt az összeget a bank kapja, s lényegében rá van bízva az, hogy a fennálló hitel összegét számolja-e el, avagy hozzájárul ahhoz, hogy a kártérítési összegből megkezdődjön a helyreállítás. A fenti példánál maradva, ilyenkor kifejezetten jól jön a Raiffeisen megoldása – hiszen a hitelbiztosítéki érték a lakások forgalmi értékének 80–95 százalékát jelentheti. Más bankok – köztük a CIB is – azt tanácsolják ügyfeleiknek, hogy ilyen esetekben a biztosítást elsődlegesen a biztosító által javasolt értékre kössék meg.
Az alulbiztosítás ellen a biztosítók erőteljesen küzdenek: szinte valamennyi társaság ajánlott biztosítási összeget alkalmaz, amely – miként azt az Aegon Magyarország illetékese elmondta – fedezi egy átlagos műszaki színvonalú lakás újjáépítési költségeit. A Generali-Providencia Biztosító tájékoztatása szerint az ügyfél az ajánlott biztosítási összegtől eltérhet ugyan, ám a társaság nem fogadja el a biztosítási ajánlatot, ha a biztosítási összeg nem éri el a társaság által javasolt érték felét.
