Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A lakossági tartozások teljes körű nyilvántartásával, az úgynevezett pozitív adóslistával kapcsolatos jogszabály előkészítése már folyik, de még nem világos, hogy sikerül-e most az adatvédelmi biztos aggályait eloszlatni (NAPI Gazdaság, 2006. december 8., 3. oldal). A bankok között pedig több is akad, amely különösen most tartja fontosnak egy ilyen adatbázis létrehozását. Veress Zoltán, a Citibank lakossági hitelkockázati igazgatója szerint érzékelhető, hogy miközben nő az ügyfelek hitelfelvételi hajlandósága, növekszik azoknak a száma is, akik felismerték: több bankban is lehet próbálkozni. Ezzel együtt pedig csökkent a hitel nem törlesztésétől való viszolygás és mérséklődött a KHR-lista (régi nevén BAR, illetve negatív lista) „megbélyegzés”-ként való felfogása, ami az utóbbi években ugyancsak jelentett némi visszatartó erőt a nem fizetéstől. A pozitív nyilvántartás hiánya ilyen körülmények között önmagában is növeli a kockázatot. Az MKB Bank szerint mivel a pénzintézetek jelenleg csak az ügyfél „önbevallására” alapozhatnak, nehezen teljesíthetők a felügyelet elvárásai, hogy a bankok ne finanszírozzák túl a már terhelt ügyfeleket, és a rosszhiszemű hitelfelvételek kockázata is magasabb. Hozzátették: a több szálon eladósodott ügyfelek több intézményre vannak hatással, így a kockázat porlasztott, de kétségkívül terjedő. Az Inter-Európa Bank (IEB) vezérigazgató-helyettese, Sebők Sándor lapunk érdeklődésére elmondta: a pozitív lista hiánya már ma is káros, és a lakossági eladósodás növekedésével ennek hatása is vélhetőleg egyre erősebb lesz.
A CIB Bank szakértői szerint amíg nem sikerül bevezetni a pozitív adóslistát, a hiteldöntésekhez kapcsolódó operációs költségek jelentős mértékben nem csökkenhetnek. A pénzintézet eddigi tapasztalata szerint az eladósodottság mértéke (a jövedelem és hitelterhek aránya) nincs releváns összefüggésben a „bedőlésekkel”, sokkal fontosabb szempontnak tűnik a fizetési hajlandóság. Ennek egyik oka lehet, hogy az eladósodottság az igazolt jövedelemre támaszkodik, ami sok esetben az ügyfél valós bevételeitől jelentősen eltérhet. Felelős hitelezési politika esetén – hangsúlyozták – a pénzintézet számba veszi a nem fizetés kockázatát, az egyes termékportfóliókra vonatkozóan becslést készítenek a nem fizetés valószínűségére és az adott konstrukció jellegétől függően a kockázatokat érvényesítik az árképzés során. Komócsi Sándor, a HVB Bank ügyvezető igazgatója szerint náluk beigazolódott: ha minden segítséget megadnak az ügyfelek anyagi teherbíró képességének pontos felméréséhez, akkor elkerülhető a felelőtlen eladósodás. A Raiffeisen Bank vezérigazgató-helyettese, Katona József azt emelte ki, hogy a jelenlegi (negatív) nyilvántartásban való nem szereplés nyilvánvalóan nem referencia arra, hogy valaki jó adós, így az árazásra csekély hatása van. A pozitív adóslista révén viszont a jó adósokat egyértelműen meg lehetne különböztetni és lényegesen kedvezőbb feltételekkel finanszírozni. Veress Zoltán kifejtette: a pozitív nyilvántartás a hitelezés pénzügyi szolgáltatás jellegét erősítené. Az ügyfél kockázati minősítése általános bankközi alapra helyeződne, s nem a külön-külön betárolt dokumentumokra. Amíg ma az a feltételezés, hogy a magasabb (a bekért dokumentumokon keresztül igazolt) státus kisebb kockázatot jelent, a pozitív nyilvántartással ez az alacsony kockázati megítélés átterelődhet a valóban felelősen döntő, pénzügyi teljesítőképességüket megfelelően megítélő ügyfelek csoportjára. Az MKB Bank azzal érvel, hogy pozitív adóslistával a Bázel–II elvekkel összhangban pontosabban és hitelesebben állapítható meg az adósminősítési kategória, így a (várhatóan) jó adósok esetében a kockázati felár nagyobb biztonsággal és megalapozottabban csökkenthető. Ennél is fontosabbnak tartják azonban, hogy az információ birtokában a bírálat gyorsabb, megalapozottabb, felelősebb és ezáltal átláthatóbb lehetne.
