A modern kereskedelmi csatornák bankkártyás (áruhiteles) szolgáltatásának pénzügyi részét általában a kártyakibocsátó bank követi figyelemmel, egy-egy jó vásárló hitelkeretét a bank saját hatáskörben emeli, arra javaslatot a kereskedő nem tesz. A szolgáltatás kereskedelmet érintő részével azonban elsősorban a kereskedő foglalkozik. Az Auchan például rendszeresen kapja áruházakra lebontva a plasztikhasználatról szóló elemzéseket, kimutatásokat, amelyek alapjául szolgálnak az áruházak kereskedelemszervezési politikájának.
A kereskedő pontosan tudja, hogy mely termékeket keresik leginkább „hitelre” és melyek azok a termékek, amelyeket kártyával fizetnek a vásárlók, de néhány napon belül törlesztik is az ellenértéküket, kiegyenlítik a számlát. A kártyával történő vásárlásból leszűrhető tapasztalatok összegzése rendkívül értékes a kereskedők számára: eligazítást ad arról, milyen áruválasztékot érdemes megjeleníteni a reklámprospektusokban. Az is kiderül, hogy a vásárlók többsége mekkora összegig hajlandó elmenni tartós fogyasztási cikkek vásárlásakor és azt milyen időintervallumon belül fizeti vissza. Természetesen információk nyerhetők arról is, hogy milyen a vásárlók többségének pillanatnyi pénzügyi helyzete, mennyire költekeznek ki egy-egy vásárlás alkalmával. Ez pedig a marketingkampányok alatt válik fontos információvá.
Kereskedőként az Auchan vezette be elsőként saját kártyás szolgáltatását, a pénzügyi hátteret jelenleg az Accor-csoport biztosítja. A franciák mögé sorakozott a Tesco a CIB-bel, majd a Cora a Budapest Bankkal. Ma már a Media Markt-Saturn is kínál saját kártyás szolgáltatást, amelynek a hátterében a Cetelem áll. Jellemzően egyébként a kereskedők nem szívesen beszélnek erről a szolgáltatásukról, mert nagyobbrészt a kártyakibocsátó bank felel az adatokért és azok kezelését igyekszik saját kézben tartani. A kereskedők információi alapján egyelőre úgy látszik, hogy a kereskedelem nem kíván beleszólni a pénzügyi szolgáltatásba.
