Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar háztartások – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adataiból – az utóbbi években sem hagytak fel a takarékossággal. Nettó pénzügyi vagyonuk (ami a pénzügyi megtakarítások és a felvett hitelek különbözetét jelenti) csupán azért alakul kedvezőtlenül, mert megugrott a hitelfelvétel. Némiképp tévhiten alapulónak látszik az a hév is, amivel a magyar magánszemélyek csekély pénzügyi kultúráját ostorozzák. Tény ugyanis, hogy bár a részvénybefektetések nem tudtak még az orosz válság előtti szintre sem visszakúszni, de egyéb tekintetben látványos a fejlődés. Az idei első félévben a nettó pénzügyi vagyonnak már több mint egynegyedét tette ki az öngondoskodás. Ebbe a kategóriába sorolhatóak az életbiztosítási és a nyugdíjpénztári díjtartalékok, de az egyéb biztosítások is. Öngondoskodásra 2006 júniusában már 3400 milliárd forint „pihent” a különböző számlákon. A készpénz és a bankbetétek ennek több mint kétszeresét tették ki. A kilencvenes évek elején a háztartások nettó pénzügyi vagyonának még több mint 55 százaléka volt az előbbi instrumentumokban, a legfrissebb adatok szerint mára ez az arány nem éri el a 39 százalékot.
A húszszázalékos kamatadó hatására ráadásul a bankbetéteken belül kedvező átrendeződés következett be a lejárati szerkezet alapján. A két éven túlra lekötött betétek aránya már augusztusban majdnem nyolc százalékra ugrott az előző hónapokban mért 5,8 százalékról, és visszarendeződés szeptemberben sem következett be. Az egy évnél hosszabb, de két évnél rövidebb futamidejű betétek esetében pedig az utóbbi öt évben egyszer sem fordult elő, hogy súlyuk akár csak egyetlen alkalommal is megközelítette volna a most augusztusban és szeptemberben is elért hat százalékot (ez az időtáv jellemzően 1,5 százaléknyi pénzt vonzott). A jelenség nemcsak a forint-, hanem a devizabetéteknél is tetten érhető: a devizabetétek mostanra elérték 2001-es szintjüket (ahonnan a forinteszközökön elérhető jelentős kamatelőny miatt zuhantak le).
