Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A két évvel ezelőtti helyzettel szemben a vállalatok odafigyelnek devizakitettségükre, tudatosabban cselekszenek, rendszeresen kérnek információt és az árfolyam-várakozásaiknak megfelelően cselekszenek – mondták el az OTP Banknál. Kérészy Barnától, az MKB Bank főosztályvezető-helyettesétől megtudtuk: az elmúlt egy évben a fedezeti üzletek száma mintegy harmadával meghaladja a tavalyit. A K&H Bank 40-50 százalékos növekedésről számolt be. A Volksbank esetében – a pénzintézet treasuryterületén dolgozó Csizmazia Ákos tájékoztatása szerint – a 2006. június–augusztusi időszak jelentősebb árfolyammozgásai szeptemberben érezhetően, október első három hetében pedig jelentősen, többszörösére növelték a fedezeti célú határidős üzletkötések számát és volumenét egyaránt. Mint hozzátette: az idei első két negyedév így is jelzett némi növekedést 2005 utolsó negyedévéhez képest, amiből akár a piaci szereplők pénzügyi ismereteinek fokozatos bővülésére is lehet következtetni. Moczó Melinda, a Citibank treasury értékesítési vezetője szerint új jelenség, hogy egyre több cég dinamikusan kezeli kitettségét, alkalmazkodva az állandóan változó piaci körülményekhez. Az egyszerű határidős ügyleteken túl a vállalatok egyre fogékonyabbak a kockázatkezelés korszerűbb eszközeire, például az úgynevezett strukturált termékekre. Ezek ugyanis amellett, hogy védelmet nyújtanak a kedvezőtlen irányú árfolyammozgás ellen, egyúttal lehetőséget teremtenek a kedvező irányú elmozdulásban való valamekkora részesedésre. Ágoston István, a HVB ügyvezető igazgatója kifejtette: a főbb devizák emelkedő kamataival szemben egyre több cég igyekszik devizahitelei jövőbeni kamatköltségét is minimalizálni, illetve a kamatkockázatait fedezni.
Az Inter-Európa Bank szakemberei a növekvő aktivitást részben azzal magyarázzák, hogy folyamatosan növekszik azoknak a cégeknek a száma, amelyek árrése nem bír el néhány százalékos árfolyammozgást. Az elmúlt egy évben pedig igazán jelentős kilengésekre került sor. A cégek erre adott konkrét reakciói azonban a bankok tapasztalatai szerint elég eltérőek voltak.
A Raiffeisen Bank szakemberei szerint az idei hektikus árfolyammozgás eleinte rosszul érintette a cégeket, mivel az exportőrök nagyobb arányban fedezték devizabevételeiket, mint az importőrök. Így ők hátrányos helyzetbe kerültek és felhagytak eddigi fedezeti stratégiájukkal. A forint árfolyamának elszállásával megingott hitük ezen termékekben és csak kis részük vállalta a 275 feletti szintekről való újbóli fedezéseket (sokan arra számítottak, hogy egy euróért 300 forintot is meg kell majd később adni). Az importőrök pedig rögtön megérezték a gyengülő forint hatását.
Ágoston azonban azt mondta, hogy a HVB-nél a forint gyenge pillanatait az exportőrök igyekeztek a számukra legmegfelelőbb időben kihasználni, biztosítva ezzel a következő 1–3 évben devizában várható árbevételük egy részére a magas árfolyamszintet. Hasonlóképpen jó döntésnek bizonyult a jövőben lehívni tervezett közép- és hosszú lejáratú devizahitelek árfolyamának biztosítása, mivel így a hosszabb futamidő esetén már jelentős kamatelőny mellett a magas induló árfolyambázis is csökkentheti az ügyletek veszteségének valószínűségét. Az importőrök a nagy volatilitást kihasználva igyekeztek a számukra már elfogadható árfolyamszinteken üzletelni, így az ő fedezeti igényük jellemzően a rövidebb futamidőkre, illetve strukturált termékekre koncentrálódott. Kiss András, a Dresdner Bank treasuryigazgatója is úgy látta, hogy az exportőr cégek jellemzően kihasználták azokat a piaci momentumokat, amikor az eredeti terveiknél magasabb szinten be tudták fixálni a jövőben befolyó euróbevételeiket. Ez pedig különösen igaz volt a június–júliusi időszakra. A Commerzbank tapasztalatai szerint viszont a fedezés helyett sokan az időzítést próbálták optimalizálni, importőr esetén inkább halasztva a szállítói fizetéseket, hogy kedvezőbb szinteken tudjanak eurót vásárolni. Az exportőrök tevékenységében valóban nőtt a határidős ügyletek aránya a 280 forint körüli euróárfolyam biztosítására a következő hónapokban, de a növekedés nem volt akkora mértékű, mint azt várni lehetett. A szándék jele egyértelműen mutatkozott sok cég esetében, azután mégis tétlenek maradtak, kivárásra játszva.
