Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
1999-ben, amikor megalapítottuk a Patikapénztárt, pontosan tudtuk, mit akarunk: kétezer forintos minimális tagdíjjal és patikakártyájával egy mindenki számára elérhető önkéntes egészségpénztárt. Akkor még (a pénztártörvény 1993. decemberi elfogadását követő hatodik évben) az egészségpénztári szféra gyakorlatilag néhány elszánt vállalati egészségpénztárra korlátozódott, de azt már láttuk, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári taglétszám el fogja érni az egymilliót. Nem volt tehát nagy merészség azt gondolni, hogy valamikor az egészségpénztárak is tarthatnak itt.
„Az ezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik” – állt minden prezentációnk első oldalán a Lao-ce-idézet, véleményünk szerint tökéletesen kifejezve mindazt, amit akkor éreztünk. Teltek az évek, sorra alapították az új pénztárakat (ma már közel ötven van belőlünk) és a 2006. év félmilliós taglétszámmal virradt ránk.
Mi a Patikapénztárnál igazán elégedettek voltunk, hiszen az idő minket igazolt. Beteljesítettük küldetésünket.
Ha valaki stratégiai tervezéssel foglalkozik, tudja, hogy egy vállalat életében ezek sorsfordító pillanatok. Persze, időt kell hagyni az ünneplésre, az önfeledt vállveregetésre, azonban záros határidőn belül meg kell találni az új célokat, különben a cég lemarad. Eltelik önmaga nagyságával, a legrosszabb esetben a környezet dicséretéből épített elefántcsonttoronyban ücsörögve nem veszi észre a világ változását, az ügyfelek új igényeit, a konkurencia előretörését.
A mi új küldetésünket az élet – pontosítok: az új egészségügyi reform – hozta meg.
Mit is szeretne az egészségügyi kormányzat az OEP-ból faragni? Egyéni számlás rendszert, lehetőleg kártyával működőt, ahol az orvosi ellátás helyén azonnal látszik, hogy valaki jogosult a szolgáltatásra vagy sem. A szolgáltatókkal való pontos, teljesítményalapú elszámolást. Ugye nem nehéz ráismerni a patikakártyára? A szolgáltatókkal egyesével kialkudjuk az együttműködés feltételeit, a befizetéseket két munkanapon belül költhetővé tesszük, több tízezer tagnak félévente kártyaforgalmi kimutatást küldünk. Vagyis: évente több milliárd forint bevételt és kiadást kezelünk naprakészen.
Bizony, ennyire egyszerű a Patikapénztár új küldetése. Kitartásra biztatjuk az egészségügyi kormányzatot, hogy jó úton jár. Meg lehet csinálni az egyéni számlás rendszert. Van arra mód, hogy a biztosító valódi szerződéses kapcsolatban álljon a szolgáltatóval. Az igénybevétel helyén meg lehet oldani, hogy a jogosultságot minden egyes alkalommal ellenőrizzék (a patikakártyával csak akkor lehet fizetni, ha van rajta pénz). És ami a legfontosabb: mi az OEP-nek megspóroltuk a rendszer indításával járó apró és nagyobb kudarcokat. A patikakártya már most kihúzza az egészségügyi reform ellenzőinek méregfogát, akik az egésznek neki sem kezdenének, merthogy ezt úgysem lehet megoldani.
Az egészben az a legjobb, hogy ez a példamutatás magának a Patikapénztárnak is ad egy fontos feladatot, ha nem a legfontosabbat: a lehető legjobban kiszolgálni tagjainkat (OEP-re fordítva: a betegeket).
