Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az utóbbi időben egyre több területen érzékelhető a biztosítók és a bankok közötti együttműködés. Határozottan terjednek például a különböző hitelbiztosítási termékek, amelyek között akad olyan is, amiben teljesen egyenrangúként vesznek részt a két terület szereplői. A hitel törlesztésére szolgáló összeget ebben az esetben életbiztosítás díjaként kell befizetni, a hitelező bank felé így csak az esedékes kamatokat kell teljesíteni. Ez a megoldás fejlettségében össze sem hasonlítható azokkal a – szintén mind gyakoribb – konstrukciókkal, amikor az életbiztosítási kötvényeket fogadják el kiegészítő hitelfedezetként, illetve a hiteleket és a hozzájuk kapcsolódó biztosításokat egy termékként (hitelfedezeti életbiztosítások) értékesítik.
A bankok és a biztosítók mai bonyolult kapcsolatát egyidejűleg jellemzi a kooperáció és a konkurenciaharc – állapítja meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) előző éves jelentésében. A jogszabályok ugyan szigorúan elválasztják a bankok és a biztosítók által végezhető tevékenységeket, de egyre több az átmenet. A biztosítók például nyújthatnának jelzáloghiteleket, igaz, erős korlátozással, de a gyakorlatban – állapítja meg a PSZÁF – a hazai biztosítók egyelőre nem élnek ezzel a lehetőséggel. Valószínű, hogy a hitelezési üzletág bevezetésének és működtetésének fajlagosan magas költségei is szerepet játszanak ebben a tartózkodásban. Más kérdés ugyanakkor, hogy két társaság is – az Allianz és az Aegon – hamarosan belép a pénzügyi szolgáltatói piacra, az Aegon éppen jelzáloghitel-intézetet alapít.
Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a biztosítók kínosan kerülnék a nem a tevékenységük jellegéből adódó kockázatokat. A banki és biztosítói integrációs folyamat ugyanis általánosságban a hitelezési rizikó egy részének átvállalását jelenti a pénzintézetektől – persze megfelelő díjazás ellenében. Az ebben a területben rejlő lehetőségeket azonban a hazai biztosítók még nem is használják maradéktalanul ki. A vállalati hitelek körében jellemző, hogy a hiteleket „értékpapírosítják” (különböző származtatott termékek), amelyek azután a biztosítók befektetési portfóliójába kerülnek.
Ezek a kockázati transzferek nálunk még nincsenek jelen, de a PSZÁF-nál úgy vélik, hogy jövőbeli megjelenésük várható, annak ellenére, hogy néhány jelentős nemzetközi hatású bukás a biztosítók által vásárolt hitelderivatívák terén óvatosabbá tette a pénzintézeteket.
Magyarországon a bankok és a biztosítók együttműködése a lakossági hitelek terén is tulajdonképpen még csak kibontakozóban van. A bankok a lakossági hiteleknél a jelenlegi bővülési ütemet csak úgy tudják fenntartani, hogy egyre kockázatosabb csoportok hitelezését vállalják. A kockázatok mérséklésére különféle biztosítási termékekkel kombinálják hiteltermékeiket, a legtöbb esetben szorosan vagy lazábban együttműködve az utóbbi termékeket kínáló biztosítókkal. A biztosítóknak is érdekükben áll ilyen „fizetőképességet támogató” termékekkel belépni a lakossági hitelek igen dinamikus piacára. Mivel ezek a hitelbiztosítási termékek rövid ideje robbantak be nagy erővel a kiskereskedelmi piacokra, jelenleg még – rögzíti jelentésében a felügyelet – kialakulatlan és változatos a kockázatok, a költségek és a hasznok megoszlása a háromszereplős ügyletek résztvevői között. Rendszerszintű veszélyt jelenthet viszont, ha a kölcsönt nyújtó bank a hitelezési kockázatot a saját csoportjába tartozó biztosítóhoz viszi át, és ez a folyamat nem elégé transzparens, valamint előfordulhat, hogy a kockázatokhoz rendelt tőke nem mindegyik félnél áll rendelkezésre.
Az előbbi együttműködések közel sem jelentik azt, hogy a bankok és biztosítók kellemes összhangban és egyetértésben tevékenykednének a piacon. Ma a legélesebb verseny a befektetések területén alakult ki. A befektetéshez kötött életbiztosítások, az úgynevezett unit-linked termékek növekedési üteme évek óta igen magas, az erős ingadozások ellenére átlagában meghaladja a hagyományos biztosítási termékek dinamikáját. A magasabb hozamokat lehetővé tevő, de jóval kockázatosabb unit-linked termékek nemcsak a befektetési alapoknak jelentenek erős konkurenciát, hanem a hagyományos életbiztosítási megtakarítási termékeknek is, amelyek viszonylag alacsony technikai kamatot és nehezen felbecsülhető nyereség-visszatérítést ígérnek. A hagyományos életbiztosítások nem tartalmaznak tőkekockázatot, míg – rögzíti a felügyelet – a befektetéshez kapcsolódó biztosítások behozták a piaci kockázatokat a biztosítások körébe. A piaci adatok mindenesetre jól mutatják, hogy a biztosítók ezen a területen képesek alaposan megszorongatni a bankokat, azok persze visszavágnak, olyan területre merészkedve, amely a biztosítók privilégiuma lenne.
A lakosság demográfiai összetételének tartós változása, eltolódása az idősebb korosztályok felé, a nyugdíjpénztárakban felhalmozódó tőke növeli a járadékbiztosítási termékek iránti jövőbeli keresletet. Demográfiai kockázatot tartalmazó terméket azonban a hatályos jogszabályok szerint csak biztosító nyújthat. Ennek ellenére a bankok és a pénzügyi vállalkozások is megcélozták ezt a nagy bevétellel kecsegtető területet. A bankok már korábban megjelentek az öröklejáratú kötvénnyel, amely egyfajta járadékkötvénynek tekinthető és teljesen szabályozott termék. A PSZÁF szerint sokkal vitathatóbbak a „lakásért járadékot” típusú termékek, amelyek nálunk még szabályozatlanok.
