Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kormány által tervezett intézkedések a pénztári megtakarítási forma drasztikus, előzetes becslésünk szerint a harmadára történő visszaesésével jár, a kasszák így saját fenntartásuk költségeit sem tudják majd kitermelni – állítják egyhangúlag a szektorban tevékenykedő szövetségek Az egymással időnként rivalizáló szervezetek mostani egyetértése is jelzi, a gondok valóban jelentőssé válhatnak. A szövetségek – olvasható a törvényjavaslatokról készített véleményezésben – alapvetően nem értenek egyet a jelenlegi kedvezményrendszer módosításával. Érvelésük szerint ugyanis ez több olyan juttatás adómentességét érintené, amely állami szintű ellátórendszerek magánszférára testált kiegészítését szolgálja. Ráadásul úgy, hogy nem látszik: a közvetlenül juttatott állami ellátások ugyanilyen mértékben pozitívan változnának. A rekreációs és sportcélú egészségpénztári, valamint a gyermekneveléssel, az idős korú hozzátartozókról történő gondoskodással kapcsolatos önsegélyező pénztári kifizetések megadóztatása véleményük szerint indokolatlanul csökkenti a prevencióban, a szociális öngondoskodásban meglévő érdekeltséget, s ez hosszabb távon az állami társadalombiztosítás egészségügyi kiadásainak növekedéséhez is vezethet
A szövetségek által kifogásolt intézkedések hosszan sorolhatók. Természetesen ezek között első helyen szerepel a munkavállalóik öngondoskodását elősegítendően vállalt befizetések kedvezményének jelentős leszállítása. Nem értik, hogy a túlbürokratizált és jelentős működési költségeket generáló előírások ellenére hogyan maximálhatják hatóságilag a pénztári ráfordítások arányát. Lehoczky László ügyvezető igazgató lapunk kérdésére említette, hogy a folyamatosan változó szabályozási környezet miatt módosításra szoruló szoftverekkel kapcsolatos kiadásokról általában szó sem esik. Költségnövekedéssel járt az az ez évtől hatályos rendelkezés is, amely a nyugdíjpénztáraknak a szolgáltatás kifizetését tulajdonképpen házipénztárból írta elő, az önkéntes pénztáraknál pedig (nehezen indokolható okból) nyilván kell tartani, hogy valaki eredetileg milyen tagdíjfizetést vállalt – említett további példákat Lehoczky. A nyugdíj jellegű nyugdíjpénztári kifizetések adóterhet nem viselő járandósággá tétele s a gyakran változó adózási környezet – állítják a szövetségek – a meglévő befektetések mérséklésére ösztönzi a tagságot. Rögzítik továbbá, hogy a jelenlegi lakossági megtakarítási hajlandóság mellett a pénztári forma az egyik legdinamikusabban növekvő ágazat volt, a megtakarítások pedig az intézmények állampapír-befektetései révén az állam finanszírozásához is jelentősen hozzájárultak.
