Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kormány több javaslata is hátrányosan érinti az önkéntes pénztárakat. A legnagyobb érvágás egyértelműen az, hogy a munkáltatói befizetéseket az eddigi gyakorlathoz képest jelentősen korlátozzák. A javaslat 2007. január 1-jétől a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 20 százalékát meg nem haladó együttes összegben állapítja meg azt a jövedelemnek nem minősülő bevételt, amelyet a munkáltató az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizet. Az idén még csak önkéntes nyugdíjpénztárba lehet a minimálbérnek megfelelő összeget utalni, az egészségpénztári céges befizetésekre pedig a béren kívüli juttatások 400 ezer forintos éves korlátja vonatkozott. Az előbbiek a személyijövedelemadó-törvényben egyénekre meghatározott kedvezmények mellett élnek. Utóbbiakat jelenlegi ismereteink szerint most nem szigorítják, a munkáltatók esetében azonban további nehezítés is szerepel. A természetbeni juttatások mostani 44 százalékos adóját ugyanis 54 százalékra tervezik növelni.
Ez a kulcs vonatkozik azokra a kifizetésekre is, amelyeket béren kívüli juttatásként, ám a szabályok alapján már az adóköteles körben ad a munkáltató. Általános vélekedés szerint a pénztári szektor visszafordíthatatlan megtorpanását okozhatja a jelenlegi kedvezmények 15,38 százalékra való tervezett korlátozása A tervezet – állítják az ezen a területen dolgozók – egyértelműen leépít egy meglevő formát, anélkül, hogy bármilyen addicionális hasznot hozna. A Patikapénztár vezetője, Lukács Marianna úgy véli, komoly visszalépést jelenthet, hogy mesterségesen elsorvasztják a jelenleg mintegy félmillió ember egészségügyi ellátását szervező egészségpénztári rendszert, holott a több-biztosítós modellként meghirdetett programban erre a lábra építeni lehet. Kár lenne, ha az egészségpénztárak az irányított betegellátási rendszer (IBR) sorsára jutnának, miközben a kormányzat nem hoz létre ezt helyettesítő alternatív intézményi formát. Az egészségpénztárak pedig – mintegy ernyőszervezetként – a bevezetni tervezett vizitdíjak finanszírozásában szerepet játszhatnának, csökkentve ezzel a reform lakosságra háruló egészségügyi terheit. Lukács szerint az, hogy ez a rendszer alapvetően a munkáltatók megtakarításaira épül, a bismarcki hagyományt, nem pedig az angolszász modellt követi, ami Magyarországon teljesen logikus.
A szektor vezetői egyöntetűen úgy látják, hogy ismét egy nagyon rossz üzenetet sikerült a munkaadók és minden vállalkozó szellemű ember felé küldeni, mégpedig azt, hogy Magyarországon nem lehet hosszú távra tervezni. A Generali kasszák egyik vezetője, Bauer Éva azt hangsúlyozta, hogy ma még nagyon fontos (lenne) a munkáltatók dolgozóik jövőjéért vállalt felelősségét erősíteni. Tény ugyanis, hogy az önkéntes befizetések csak lassan indulnak meg (a Generalinál már látják nyomát ennek a jelenségnek), de az öngondoskodás térnyerését így egészen biztosan nem lehet segíteni. Bauer szerint az egészségpénztárakat – a pénz azonnali elkölthetősége miatt – valószínűleg kevésbé viselik meg ezek a fejlemények, de az önkéntes nyugdíjpénztárak működőképessége is veszélybe kerülhet. Ez pedig húsz év múlva sokkal nagyobb szociális feszültségekkel, állami kiadásokkal jár majd, mint amit ma akár csak elképzelni is tudunk.
