Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde egyesülése a határidős devizapiaci termékek kereskedelmének feltételeit is jelentősen megváltoztatta. A két származékos pénzügyi piac között az egyik legfontosabb különbség a deviza-keresztkontraktusok elszámolásában volt. Az értéktőzsdén a pozíciók zárásakor devizában képzett árkülönbözetet naponta forintban számolták el, az árutőzsdén viszont ez elmaradt. A BÉT az opcióknál az árutőzsde gyakorlatát vette át, az összes opciós devizaterméket határidős alapra helyezte (korábban az értéktőzsdén az azonnali árak számítottak). A díjak is módosultak. A BÉT korábban kontraktusonként 5, a BÁT pedig 11 forintot számított fel. Az új díjat a két érték között, nyolc forintban állapították meg. A határok azonban a piac legnagyobb szereplői, de egyre inkább a spekulánsok szerint is már most kinyíltak, így egyre szembetűnőbb a magyar és a külföldi piacok közötti durva díjkülönbség. Az aránytalanság jól látszik (lásd táblázatunkat), ha a világ talán leglikvidebb termékét, az euró/dollár kontraktust ilyen szempontból megvizsgáljuk. A lapunkban szereplő példa ráadásul csak egyetlen kontraktusra vonatkozik, ami a díjarányokat a nemzetközi piac javára még tovább módosítja. Míg ugyanis a magyar piacon a forgalomtól függetlenül egységesek a terhek, a kinti porondon az egy kontraktusra jutó költségek a forgalom növekedésével arányosan csökkennek. A magyarországi üzletpolitika szakértők szerint hamarosan teljesen egyedülálló lesz a piacokon. A magyar helyzetet még kedvezőtlenebbé teszi az a tény, hogy árjegyző hiányában a költségek kétszereződnek, mivel a kötések zöme önkötés. Sokan – szintén a viág fejlettebb tájain alkalmazott feltételekhez viszonyítva – elfogadhatatlannak tartják azt is, hogy a Keler a devizatermékeken belül is különbséget tesz a felszámított jutalékokban, annak ellenére, hogy az elszámolás metodikáját (a program algoritmusát) nyilvánvalóan nem befolyásolja a devizatermékek közötti különbség.
A piac szereplői ezért úgy látják, hogy kedvező lenne, ha az elszámolóház egységes, a mostaninál mérsékeltebb költségeket tartalmazó díjtételt dolgozna ki, ami a könnyebb átláthatóságot is segítené. Az elképzelések szerint a BÉT-költségek mintájára a Keler is alkalmazhatná az egységes kontraktusonkénti díjakat, devizapártól függetlenül, tendálva a nemzetközi piacokon kialakult díjakhoz. Logikus lenne továbbá, ha a díjak, sávok a forgalom növekedésének arányában csökkennének.
Díjcsökkentésre szakértők szerint alkalmas lehet a napon belüli kötések elszámolása olyan esetekben is, amikor valaki pozícióját az egyik határidőről a másikra „átforgatja”, ami jelenleg a különböző lejáratok miatt nem minősül daytrade-nek. Ha az ügyletet – esetleg elméleti okokból – mégsem a napon belüli kategóriába sorolják, akkor is elképzelhető, hogy a Keler ilyen esetekben olyan kedvezményt adjon, amely a díjak terén elmossa a különbséget.
