Akadnak, akik úgy vélik, a Spar tervezett kötvénykibocsátása megmozgathatja a magyar vállalati kötvénypiac állóvizét, 2003 júliusa óta ugyanis ez az első nyilvános nem banki kibocsátás. Mások azonban ennél sokkal szkeptikusabban látják a helyzetet. A vállalatok kötvénypiaci aktivitásának hiánya egyébként többféle okkal is magyarázható. Kevés például az olyan nagyvállalat, mely hatékonyan tud forrást gyűjteni a pénzpiacokról, éppen ezért a bankok dominálják ezt a piacot. Jellemzőek továbbá a magyar állam kezességvállalása mellett kibocsátott kötvények, mint a Diákhitel Központ Rt. vagy az Állami Autópálya Kezelő Rt. papírjai. Kötvényt kihelyezni csak nagy volumenben, több milliárd forint értékben érdemes. Sok szereplőt a magas költségek tartanak vissza, de egy olyan cég, mely aktív szereplője a tőkepiacnak, jó bonitással rendelkezik, a banki forrásoknál olcsóbban juthat pénzhez. A kibocsátás költsége nagy szórást mutat, lehet akár 20 bázispont is, de elérheti a 150 bázispontot is. Jó besorolású, nagy tőkeerejű cégeknél a befektetők által elvárt kamatprémium jellemzően 50–150 bázispont. A nemzetközi vállalatok a magyar államnál is kedvezőbben juthatnának forrásokhoz, ha kihasználnák nemzetközi minősítésüket, bár beruházásaikat inkább anyacégük finanszírozza. Valószínűleg a korábbi évek botrányai is hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalati kötvénykibocsátás ennyire visszaesett, a befektetők a saját bőrükön tapasztalhatták, mennyire kockázatos befektetés a kötvény. Az állampapírpiac is jelentős volumenű megtakarítást szív el a pénzpiacokról, az emiatt fizetendő kamatfelár sok potenciális kibocsátót tart vissza. Nem utolsósorban a magyar befektetési kultúra sem elég fejlett ahhoz, hogy a vállalati kötvényeket nagy mennyiségben felszívja.
Azt, hogy Magyarországon nem túl népszerű a vállalati kötvények kibocsátása, az MNB adatai is alátámasztják. Szeptember végén a nyilvánosan kibocsátott kötvényállomány 1228 milliárd forint volt (államkötvények nélkül), amelyből mindössze 190 milliárd forintnyit tett ki a vállalati kötvények állománya, ami elenyésző a bankok vállalatoknak nyújtott hiteleihez képest. A tényleges vállalati kibocsátók súlya még ennél is alacsonyabb, mert a kötvények nagy részét kereskedelmi bankok dobták piacra. A PSZÁF első félévi adatai szerint zárt körben 7,91 milliárd forintnyi papírt hoztak forgalomba, kizárólag nem pénzügyi kibocsátótól nyilvánosan pedig 58,5 milliárdnyi értékpapír került forgalomba. A nyilvános kibocsátásokat az elmúlt évtizedben többféle trend befolyásolta. 1997-ben volt egy nagyobb felfutás, amikor a kibocsátás majdnem elérte az 50 milliárd forintot, elsősorban a lízingtársaságok aktivitásának köszönhetően. A WVM-, valamint a Globex-kötvények botránya után a kibocsátás jelentősen visszaesett, évi 20 milliárd forint körül ingadozott; 2002-ben jelentős felfutást tapasztalhattunk, bár a majd’ 90 milliárdos kibocsátás közel felét egy 48 milliárdos Mol-kötvény-értékesítés adta.
Vajnai Lajos