Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Felügyeletes koromban napi munkaeszköz volt az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény – röviden Öpt. Egy napon elhatároztam, újra átolvasom az egészet, egyhuzamban. Már az alapelvek megragadtak: zárt gazdálkodás, kölcsönösség, önkéntesség, függetlenség, szolidaritás, nonprofit működés. Most, hat év Patikapénztárral a hátam mögött teljesen más tartalmat nyertek ezek a fogalmak, mint a pénztári szektor indulásakor.
Ezért sikeredett rendhagyóra a Patikapénztárnál szokásos negyedéves munkatársi vizsga is. Kiadtuk például, hogy mindenki írja le: a pénztári alapelvek közül melyiket tartja a legfontosabbnak. A tizenegy válaszból a legtöbb az önkéntességre, a társulási elvre és a függetlenségre jutott. Amire talán a legbüszkébb voltam, az a függetlenségre adott egyik indoklás: a Patikapénztárnak így van lehetősége, hogy tagjai számára a legjobb szolgáltatásokat szervezze. A függetlenségnek pedig főleg az egészségügyben nagy a jelentősége. Nekünk sikerült olyan intézményt létrehozni, amely minden vélt és valós érdekcsoporttól vagy akár pénzügyi érdektől tökéletesen független. Egyetlen dologtól persze mi sem vagyunk függetlenek, de ezt mi a Patikapénztárnál pont szeretjük: ők pedig a tagjaink. Minden döntésünk, lépésünk egyet céloz: a tagi forintokból hogyan érhető el minél több, magasabb színvonalú szolgáltatás.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az önkéntesség azt jelenti, hogy a munkáltató – vagy pénztártag –, ha nem érzi jól magát nálunk, kilép. Tudjuk, hogy a társulási elvnek köszönhetjük irigyelt növekedési ütemünket, novemberi akciónkat pedig a nonprofit működési elv betartásának jegyében hirdettük meg.
Így felel meg a Patikapénztár az Öpt. 3. § (5) bekezdésében foglalt függetlenségi elvnek, amely szerint „a pénztárak a jogszabályok keretei között szabadon alakítják ki szolgáltatási körüket és üzletpolitikájukat”. Talán egyszer ezt is vizsgálja a PSZÁF.
