A statisztikák azt mutatják, hogy a hitelkártyák birtokosai csak a plasztik kiváltása utáni hónapokban ügyelnek gondosan a fizetési határidőkre. Figyelmetlenség esetén pedig az áruvásárlási, személyi és fogyasztási kölcsönök alternatívájaként ajánlott plasztikról a költés akár minden említett konstrukciónál drágább lehet. Minél kisebb tétekben „játszik” valaki és minél többször csúszik meg a fizetéssel, annál inkább. A költségek között ugyanis figyelembe kell venni az általában nem csekély éves kártyadíjat (ezen a téren jelenleg az Erste a legvisszafogottabb), a késedelmes fizetés eljárási díját és persze a kamatot is. Utóbbit természetesen csak akkor nem számítja fel a bank, ha az ügyfél a türelmi idő alatt minden fillér tartozását rendezi. Az általában 10 százalékban megállapított minimális törlesztendő részlet (amely egyértelműen a biztonságot erősíti, a bankét és az ügyfélét egyaránt) határidőre rendezése csak a késedelmes fizetés eljárási díjától szabadítja meg az adóst, a kamattól természetesen nem. Az időben rendezett önrész persze mentesül a kamat alól, sőt, összegének erejéig újabb hitelkeret nyílik meg. Aki viszont még az elvárt részt sem fizeti, gyorsan szembesülhet azzal, hogy plasztikját csak korlátozottan használhatja. Utóbbi szintén erősíti a kártyával kapcsolatos biztonságot. Lényeges még, hogy a mai magyarországi gyakorlatban szerencsére nincs büntetőkamat, a külföldi hitelkártyabotrányokban pedig általában ez volt a ludas az ügyfelek anyagi csődjéért.
Kérdés persze, hogy a díjak és költségek terén mi várható akkor, ha a hitelkártya-adósságok behajtása a jelenleginél több gondot okoz a bankoknak. Azt ugyanis jobb, ha mindenki szem előtt tartja, hogy a meghirdetett kondíciókat a bankok bármikor szabadon változtathatják.
