Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A manapság Kínába látogató turistát vélhetően meglepi majd az ország még európai szemmel nézve is fejlett banki kultúrája, és ez az évek előre haladtával már nem pusztán a turisták által általában látogatott területekre igaz, hanem az ország többi részeire is.
Nem volt ez mindig így: a ’80-as évek elején még egy csekk beváltása is hónapokig tartott esetenként, az elmúlt évtizedre koncentrálódó fejlődést ennek fényében kell értékelni.
A tervutasításos rendszerben működő országban a kilencvenes évek elején négy, 100 százalékban állami tulajdonú bankot hoztak létre – ezek egyike az azóta Magyarországon is fiókot nyitó Bank of China – amelyek számára széleskörű fiókhálózat kiépítését is előírták. A nagy állami bankok mellett ugyanakkor Kínában jelenleg több száz kereskedelmi bank is megtalálja számításait, az igények pedig egyre nőnek. A pénzintézeti szektor alkalmazottainak száma európai mércével mérve hatalmas: 1,7 millió munkavállaló szolgálja ki az ügyfeleket.
A kínai bankrendszer szempontjából nem árt megismerkedni néhány évszámmal – ezek ugyanis a fejlődés határkövei. Az egyik az eredetileg 2005-re tervezett WTO-tagság: az erre való felkészülés jegyében ugyanis ma már alapkövetelmény az európai banki standardok – például a 8 százalékos tőkemegfelelési mutató – elérése. Ezeket ugyanakkor igen nehéz teljesíteni a meglehetősen improduktív állami vállalati szektor miatt – de ez Magyarországon sem ismeretlen. A kínai bankok számára is komoly gond a rossz vállalati hitelek magas aránya. Hogy ebben a piacban mégis van lehetőség, azt talán jól érzékelteti az a tény, hogy a kínai polgárok több mint 1,3 billió dollárnyi betétet tartanak a pénzintézeti számlákon – noha például az idősebb korosztály megtakarításainak nagy része még mindig a „párnacihában” van.
A bankok a lakossági hiteloldalon 1998-ban robbantottak – ekkortól van lehetőség az ázsiai országban is megvásárolni a polgároknak a korábbi állami bérlakásokat. Egy év alatt a kínai pénzintézetek 12 milliárd dollárnyi jelzáloghitelt helyeztek ki.
A következő fontos évszám 2008, a pekingi olimpia éve. Ekkorra ugyanis Kínában a világ legfejlettebb bankkártyarendszerét szeretnék létrehozni. Persze, nem az alapoktól kell indulniuk: a Bank of China által 1985-ben piacra dobott első plasztikok (amelyek 1998 óta viselik a nemzetközi kártyacégek emblémáit) után 2004 júniusában már 714 millió (nem tévedés!) bankkártya volt forgalomban az országban, közülük 29 millió hitelkártya volt. Persze a korábban az országba érkező turistának még gondot okozhatott, hogy az ATM-ek csak saját pénzintézetük plasztikjait voltak hajlandóak elfogadni, ám ez lényegében már a múlté – komoly reménnyel közeledhetünk egy-egy pénzkiadó felé otthonról hozott kártyánkkal.
Aki eddig nem jött volna rá, hogy a kínai bankrendszer bizonyos szempontból jobb európai társainál is, annak meggyőzésére álljon itt még egy adat: 2000 májusától van lehetőség mobilbankolásra is a kínai pénzintézetek mind nagyobb körénél, ráadásul jó részüknél a banki szoftver a mobiltelefonok pin-chipjébe van integrálva. (Ilyen szolgáltatást úttörő jelleggel manapság nálunk csak a Budapest Bank nyújt.) A szolgáltatást ma már több mint hárommillió ügyfél veszi igénybe Kínában…
Persze a fejlődést sokszor egyéb, kiszámíthatatlan események is befolyásolják: az e-banking iránt például 2002-2003 fordulóján azért ugrott meg az érdeklődés, mert az Ázsiában tomboló SARS-járvány miatt aki csak tehette, elkerülte annak kockázatát, hogy a banki sorban állás közben kapja el az atípusos tüdőgyulladást. Az egyik, kizárólag állami tulajdonban lévő pénzintézet, az Ipari- és Kereskedelmi Bank adatai szerint 2003-ban annak ellenére nőtt meg 91 százalékkal az e-bankolók száma, hogy az internet-penetráció igencsak elmarad az európai átlagtól is.
