Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az első dolog, amit a Kubába utazók megjegyeznek, hogy ebben az országban a nemzetközi valuták elfogadhatóságát, illetve a peso árfolyamát elsősorban a politika határozza meg. A nemzeti valuta a kubai peso, ám ezzel a turisták nem találkoznak, ugyanis azt csak a helyiek használják. Tavaly november óta a külföldiek csak konvertibilis pesóval fizethetnek éttermekben, szállodákban, magánházakban, boltokban, múzeumokban – tehát mindenütt. (Korábban a konvertibilis peso helyett a dollár volt a turisták fizetőeszköze ám ezt 2004 novemberében betiltották.) Azokon a helyeken, ahová helyiek is betérnek, mindkét pénznemben feltüntetik az árakat, azon viszont ne csodálkozzunk, hogy a turisták számára minden drágább (a kubai pesóban megadott árak mellé a moneda nacional jelzést teszik, míg a konvertibilis pesós árak alatt a cuc rövidítés olvasható.) Jelenleg egy dollár 28 pesót ér, míg a konvertibilis pesót egy az egyben váltják a dollárhoz képest. Előfordulhat, hogy a múzeumi belépő a kubai állampolgárok részére egy peso (0,28 dollár), míg a külföldieknek egy konvertibilis pesót – vagyis egy dollárt – kell kicsengetniük. Az országban az átlagfizetés havi 25 dollár körül mozog, plusz még működik a jegyrendszer az alapélelmiszerekre; a jegyek csak a helyi boltokban válthatók be, ám ezen egységekben nem túl nagy a választék. Ezzel együtt vannak az úgynevezett dollárboltok, itt kaphatóak a „luxus”-cikkek, tehát nagy választékban élelmiszer, illatszer, műszaki áru. A nagyobb szállodák bevásárlóközpontjaiban többnyire gyógyszertárak is találhatók, ahol szükség esetén az alapvető patikaszerek beszerezhetők – ettől függetlenül érdemes itthonról vinni a gyógyszert, mert például migrénes fejfájás esetén igen kellemetlen órákon át egy idegen városban bolyongani, hogy megfelelő medicinát találjunk. Az utcai árusoknál vagy a bolhapiacon előfordulhat, hogy sima pesós árat találunk, ám az éttermekben, a kézművespiacon vagy az ajándékboltokban nem. Ezek ugyanis a belföldiek számára nem megfizethetőek. Hasonló a taxizás is, a kubaiak stopolnak vagy buszoznak. A taxi viteldíjában előre meg kell egyezni; az óra természetesen kevesebbet mutat majd, de akkor is az előre kialkudott árat kell fizetni. Nagy átverések amúgy nincsenek, és hamar kitapasztalható mennyi a reális ár – Havannán belül általában 5 peso körül, míg egy reptéri vagy város környéki fuvar 15-20 peso.
Az országba lehetőleg eurót vigyünk, a dollárváltást ugyanis 10 százalék felárral büntetik (szintén november óta), de szabadon váltható a svájci frank, az angol font vagy a kanadai dollár. Jelenleg egy euróért 1,25–1,28 konvertibilis pesót adnak. Eurót vagy más valutát tulajdonképpen sehol sem fogadnak el – még a nagyobb szállodákban sem. A repülőtéren azonban csak kisebb összeget váltsunk pesóra, mert itt a legrosszabb az árfolyam. A szállodák többségében lehet váltani, ám előfordulhat, hogy valamilyen malőr miatt ideiglenesen, néhány órára szünetel ez a szolgáltatás. (Igaz, a kubaiak türelmesek, megvárják, amíg pénzhez jutunk.) A városokban, ha nem is túl nagy számban, de akadnak bankok. Itt szintén lecserélhetjük eurónkat konvertibilis pesóra, ám a nyitva tartás nem túl hosszú – általában 9–10 óra körül nyitnak és délután háromkor zárnak. Bankkártyát csak néhány helyen fogadnak el, de a hivatalos pénzváltókban szinte mindenhol. (Fontos, hogy feketén nem érdemes váltani, mert könnyen hamis pénz kerülhet hozzánk!) Ráadásul ilyenkor középárfolyamon számol a szolgáltató, tehát így is érdemes pesót vásárolni. A kártyák közül viszont sehol sem fogadják el az American Expresst, illetve bármelyik amerikai bank által kibocsátottat. Alapszabály az is, hogy mindig elegendő készpénz legyen nálunk, hiszen a plasztikot elfogadó helyeken sem mindig működik a rendszer, az ATM automaták pedig alapvetően használhatatlanok. Nincs is belőlük túl sok, és nekem személy szerint egyikből sem sikerült pénzt kicsikarnom. Részben közli, hogy csak negyven egység vehető fel – az már nem világos, hogy ez negyven pesót vagy negyven darab pénzt jelent –, ám az összeg beütésekor mindig azt írja ki, hogy a tranzakció sikertelen. Igaz, a kártyát nem nyeli el, így a vállalkozó kedvűek nyugodtan próbálkozhatnak.
