Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tőzsdei ügyletek nyeresége után nem kell a magánszemélyeknek adót fizetniük, nem csoda tehát, hogy az árfolyammozgásokban üzletet látók, még ha jelentős magánvagyonnal rendelkeznek is, nem igazán ostromolják a pénzintézeti treasuryket megbízásaikkal. Nem ilyen egyértelmű azonban a helyzet a cégek esetében. Szélsőséges vélemény szerint, az exporttal vagy importtal foglalkozó vállalkozás, ha nem köt fedezeti ügyletet, spekulánsként viselkedik (arra „fogad”, hogy az árfolyamok vagy nem változnak vagy a számára kívánatos irányban mozdulnak el). Az Inter-Európa Bank (IEB) vezérigazgató-helyettese, Sebők Sándor úgy látja, hogy az érintett cégeknek még mindig csak kisebb része él a fedezeti lehetőségekkel, sokan inkább kockáztatnak. Szerinte egyelőre (drágasága miatt) az opció is inkább a spekulánsok körében népszerű.
A tapasztalat szerint a fedezet és a spekuláció annál jobban összemosódik, minél kisebb méretű egy vállalkozás – állítja a K&H Bank treasuryjének vezetője, Országh Mihály. A K&H-ban azonban az ügyletek jóváhagyásakor figyelnek arra, hogy azt valóságos gazdasági tevékenység indokolja-e. A kizárólag spekulációs célú tranzakciókat a bank nem támogatja. Az ilyen ügyletek terepe ugyanis – fejtette ki a szakember – az árutőzsde.
Az árutőzsdei termékek standardizáltak mind összegek, mind lejáratok tekintetében –- fejtette ki Szűcs Zoltán, a Raiffeisen Bank treasuryjének osztályigazgatója, hozzátéve: ezek a legritkább esetben fedik le egy ügyfél valós igényeit, míg a bankközi piacon teljes mértékben testre szabott ügyletekkel tudják kiszolgálni őket. Ráadásul a tőzsdén nem létezik önálló devizapiac, az árak és a forgalom minden esetben a bankközi piacról, végső soron banktól származnak. Ilyen értelemben a bróker egy plusz lépcső, saját jutalékkal és költségekkel. Továbbá: a tőzsdén napi elszámolás van, ami azt jelenti, hogy a fedezeti ügylet fennállása alatt bármikor elképzelhető, hogy komoly likviditási gondba kerül az ügyfél pozíciója finanszírozása során. A banki ügyletek ezzel szemben hitelkeret (ami – hívta fel a figyelmet Szűcs – nem tévesztendő össze a hitellel) terhére is köthetőek. További előny, hogy míg a tőzsdék korlátozott nyitva tartási idővel rendelkeznek, a bankközi piacok megfelelő ügyletnagyság esetén 24 órás piaci jelenlétet tesznek lehetővé az ügyfelek számára is.
A bank javára szól még Sebők szerint (is), hogy nem csupán árat jegyez, szakmai segítséget nyújt. A CIB Bankban elmondták, hogy rendszeresen szerveznek ügyféltalálkozókat, ahol részletesen ismertetik az ügyletek fajtáit, a kötéstechnikát, és a zárási lehetőségeket. A Citibank szemináriumokkal és szimulációs játékokkal segít. Az MKB-ban – tudtuk meg Bereczki Zsuzsa igazgatótól – még az aktív ügyfeleknek is szerveznek találkozókat és oktatásokat. A Raiffeisen a fedezeti üzletek megkötése után folyamatos pozíciófigyeléssel, azok aktív menedzseléséhez szükséges konzultációs lehetőséggel áll ügyfelei rendelkezésére.
A lapunk által megkérdezett bankok szinte kivétel nélkül aktív üzletpolitikát folytatnak ezen a területen. Ez azt jelenti, hogy minden olyan esetben ajánlják a fedezeti (forward, opció és swap) termékeket, amikor az ügyfélnél árfolyam-, illetve kamatkockázati kitettséget tapasztalnak. Például az OTP Bankban az off shore cégek kivételével bármely ügyfél köthet ilyen típusú ügyleteket, de a fedezeti követelmények a vállalkozás pozíciójától függően eltérnek. A legnagyobb magyar bankban limitre elsősorban a nagyobb vállalatokkal, régi ügyfelekkel dolgoznak. Itt többnyire elvárt a készpénz- vagy értékpapír-fedezet. Az Erste Bank esetében az ügyfeleknek számlával, keretszerződéssel, limittel vagy óvadékkal kell rendelkeznie. A kihasználatlan hitellimit fedezetként bevethetőségét a Raiffeisen mellett az MKB-ban is külön kiemelték.
