Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Drasztikusan visszaesett a mezőgazdasági biztosítások iránti érdeklődés azt követően, hogy az idei évtől az állam nem fizet támogatást ezen biztosítások után. Németh László, az üzletágban is piacvezető Allianz Hungária Biztosító mezőgazdasági biztosítási szekcióvezetője szerint a 2003-as 20 milliárd forintos díjbevétel után jó, ha 6,5 milliárd forintnyi díjbevételt realizál majd ez az ágazat, vagyis a piacot nagyon nehéz helyzetbe hozta a támogatás megvonása. Ez esetben nem a biztosítókat kell sajnálni – figyelmeztet ugyanakkor Márki János, az Argosz Biztosító ügyféligazgatója, a Magyar Biztosítók Szövetségének szekcióvezetője. A szakember szerint a mezőgazdasági biztosítások ugyanis az ésszerű kockázatmegosztás részeként a stabil, tervezhető gazdálkodás fontos elemeként funkcionálnak. A biztosítók haszonhajhászásáról ebben az üzletágban azért sem lehet beszélni, mivel a mezőgazdasági biztosítások esetében olyan komoly engedményeket tettek a társaságok, amelyek kizárják a magas profitot – állítja Sisák Ilona, a Generali-Providencia Biztosító egyedi vagyonbiztosítási osztályvezetője. Azzal például, hogy a többi biztosítástól eltérő módon, a mezőgazdasági biztosítások esetében általánosan elfogadott a díjfizetés őszre, a terményértékesítés utáni időszakra való eltolása, a társaságok még a díjak befektetési hozamának jelentős részéről is lemondani kényszerülnek.
A díjtámogatás eltörlése egyebek mellett azzal az indokkal történt, hogy az uniós mezőgazdasági támogatások nagyobb volumene fedezetet nyújt majd a biztosítási díjak fizetésére is. Az érvelés ugyanakkor ott sántít, hogy a kockázatviselés kezdetekor ez a támogatási összeg még nem áll rendelkezésre. Persze, áthidaló megoldásként ott a faktoring, ám ez többletköltséget jelent, márpedig ilyen áron a termelő a vetőmagot még megveszi, ám a biztosításra bizonyosan nem költ – állítják a szakemberek. Aligha véletlen, hogy a támogatási rendszer alkalmazása ellenére Európa szinte minden komolyabb agrártermeléssel rendelkező országában létezik díjtámogatás a mezőgazdasági biztosításokhoz. A Mabisz szekcióvezetője szerint Dél-Európa országaiban még az 50 százalékos díjtámogatási mérték sem meglepő.
A piac érdekessége az is, hogy az előző évi terméstől és értékesítéstől függően időről-időre más-más területek válnak kevésbé fizetőképessé, és ez bizony kihat a biztosítottsági arányra is. A támogatásokba vetett bizalom itt üthet vissza: az idei meglepően jó termés után alapos a gyanú, hogy a 2004-es intervenciós árak már korántsem lesznek olyan kedvezőek, mint amilyeneknek az idei meghirdetések tűnnek.
A jelenlegi helyzetben a piacon jelen lévő társaságok álláspontja egyértelmű: kivárnak. Bár Németh László szerint előbb-utóbb a piacszűkülés elvezethet oda, hogy bizonyos cégek a piac feladása mellett döntenek, ám ők bizonyosan nem a nagy társaságok körül kerülnek ki. Nem várható tehát olyan komoly piaci szereplő kiszállása, mint három éve, amikor az Aegon vagy mint hat éve, amikor – az azóta már Uniqa néven futó – Colonia vonult ki a piacról. Miután a négy nagy (Allianz, Generali, OTP-Garancia és Argosz) aligha dönt majd a piacról történő kivonulás mellett, így a kihullók az ugyancsak ebben az üzletágban tevékenykedő 26 nonprofit biztosítási egyesület közül kerülhetnek ki.
Abban szintén teljes az összhang, hogy a kockázatközösség csökkenése ellenére nem járható út a díjemelés, hiszen a fizetőképes kereslet már a jelenlegi szinten is csekély. A forgalmat némiképp fenntarthatja, hogy a legtöbb hitelszegmensben éles versenyben lévő bankok közül mind több jelenik meg a mezőgazdasági hitelezés területén is, márpedig ők kölcsöneik folyósítását a legtöbb esetben érvényes biztosításhoz kötik, s hasonló elvárás fogalmazódik meg mind több integrátori szerződések esetében is.
A piacon lévő biztosítók eltérően ítélik meg annak a lehetőségét, hogy mennyire van létalapja egy csökkentett szolgáltatási palettával rendelkező biztosításnak. Sisák Ilona úgy véli, hogy lenne fizetőképes kereslet egy, pusztán katasztrófa jellegű káreseményekre fedezetet biztosító, az általánosnál olcsóbb szolgáltatás iránt. A szakember szerint azért, hogy ezek a biztosítások ne pusztán kártermelő szerződések legyenek, nagyon pontosan kellene megfogalmazni, hogy milyen események bekövetkeztekor áll be a biztosító szolgáltatási kötelezettsége. Mint a Generali szakembere kifejtette: ilyen lehet az, ha előre kikötik a felek, hogy a biztosító csak a termés 70–80 százalékát elpusztító kár esetén köteles kártérítést fizetni, a többi esetben a kárt a szerződőnek kell kigazdálkodnia.
Márki János ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy az ilyen katasztrófakockázatok fedezésébe mindenképp az államnak is be kellene szállnia – az Argosz képviselője a régen várt Nemzeti Katasztrófa Alap létrehozásának a híve. Ez az alap ugyanis kiszámítható, ellenőrizhető rendszerben tudna működni. Ha az állam a biztosítókkal együtt ezen alap feltöltésére fordítaná az ad hoc jelleggel, a károk bekövetkeztekor időről-időre kifizetett pénzeket, sokkal jobb hatásfokkal lehetne enyhíteni a bajokon.
