– A Magyar Lízingszövetség történetében első alkalommal választották újra a szövetség elnökét. Minek tudja be ezt a sikert?
– Rendkívüli megtiszteltetésnek tartom, hogy én lehettem az első duplázó. Úgy érzem, a megtiszteltetés nemcsak nekem, hanem az előző elnökség munkájának is szólt. A szövetség előző vezetésének legnagyobb erénye, hogy a rendkívül kiélezett piaci körülmények ellenére is sikerült elérni, hogy a szövetség ne hulljon szét, így továbbra is egy szövetsége van a lízingszakmának. Tudni kell, hogy a szövetségben nagyon nagy, banki hátterű cégek és kicsi vidéki lízingtársaságok egyaránt vannak, a nagyok komoly engedményeket tettek a kicsiknek a szövetségben tartása érdekében, hiszen a tagdíjrendszer és a szavazati arányok is a kicsiknek kedveznek. Persze, mindenkinek maga felé hajlik a keze, a nagyobb cégek belátták, hogy az egységes szervezet jóval nagyobb lobbierőt képvisel, mintha egyesével vagy ad hoc szerveződéssel próbálnánk kedvező változásokat kicsikarni.
– Ami a lobbierőt illeti, a legnagyobb problémaként jellemzett ügyben még nem sokat tudtak elérni: azon kevés géptámogatás esetén, amikor a lízing szóba jöhet, továbbra is maximum 24 hónapos lehet a finanszírozási időtartam.
– Én úgy érzem, e területen is várható majd változás. Tudni kell, a régi technikák kifutottak, míg az új támogatási módok körül még komoly bizonytalanságok vannak. Nagy kérdés például, hogy miként alakul át majd a mezőgazdasági gépek kereskedelme azt követően, hogy a korábbi, gépalapú támogatási rendszert földalapú váltja majd fel. Véleményem szerint év végére komoly tisztulás következhet be a támogatási rendszerben. Ami a szakma további lehetőségeit illeti, komolyan küzdünk azért, hogy a pénzügyi lízing ne legyen bizonyos területeken diszpreferált. A kérdéssel kapcsolatban ugyanakkor tudni kell, hogy jelenleg az Európai Unióban is vita folyik arról, hogy az eszközkockázat és az ügyfélbonitás milyen súllyal essen a latba a kockázatok minősítéskor. A jelenlegi álláspont szerint – ha jól tudom – a Bázel II-es előírások kapcsán a lízing a korábbiaknál jobban preferált finanszírozási lehetőséggé válhat.
– Említette az éles piaci versenyt, ez minden bizonnyal a szövetségen belül is feszültségeket kelt.
– Igen, de úgy vélem, ezeket a vitákat eddig sikerült korlátok között tartani. Véleményem szerint az ellentéteket nem szabad olyan szinten kiteregetni, mint az néhány esetben az elmúlt időszakban történt. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyes lépések ne legyenek megbírálhatóak a versenytársak által. Szövetségünk az ilyen ellentétek kezelésére vezette be a belső etikai kódexét, amelynek felülvizsgálata folyamatos, igyekszik követni a piac fejlődését. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a piac szép lassan elérkezik egy olyan pontra, amikor a lízingcégek tulajdonosai által megfogalmazott elvárások már sokkal élesebben megkövetelik majd a lízingcégektől az etikusabb üzleti magatartást.
– Milyen szemmel látható jelei lehetnek ennek a változásnak?
– Az bizonyosnak tűnik, hogy idővel elmaradnak ennek a piacnak azon speciális elemei, amelyek csak Magyarországra érvényesek. Én ide sorolom azt a furcsa helyzetet, hogy ma egy helyi kapcsolat sokszor többet ér, mint egy prudens üzleti érv. Álláspontom szerint a piacról az üzleti igények növekedésével – készletfinanszírozás, egyéb beruházási igény –, valamint a kamatmarzsok mérséklődésével kikopnak majd azok a közvetítők, akik indokolatlanul ékelődnek bele az üzleti kapcsolatokba, minden fél számára megdrágítva az üzletet. A piac jellegéből fakadóan bizonyosan tovább tart majd a koncentráció, hiszen a profitabilitás csökkenésével a kisebb cégek már nem tudnak majd lépést tartani – számukra bizonyos részpiacok jelenthetik majd a jövőt. Őszintén kell arról is beszélni, hogy kockázatkezelési téren a piac jelentős tisztulás előtt áll. Tőlünk nyugatra elképzelhetetlen, hogy bármely lízingcég a kockázat terhére növekedjen.
– Miként látja a lízingüzletágak idei fejlődési lehetőségeit?
– Bár időről-időre szóba kerül, hogy az autófinanszírozás veszít lendületéből, ez az év eleji adatok alapján továbbra sem most következik be. A tehergépjármű-piacnak komoly fejlődési potenciált ad az uniós csatlakozás: annak következtében, hogy immár nincs szükség nemzetközi fuvarengedélyre, megnövekedhet a kereslet ezen termékek iránt. Komoly fejlődést várok az eszközfinanszírozástól – bár itt még vannak kérdéses tényezők. Az ingatlanlízing fejlődése továbbra is projektfüggő lesz, esetében alighanem megmarad az eddigi hektikusság.
– Végül egy személyes kérdés. Ön a napokban váltott, hogyan telnek a beilleszkedés napjai a Raiffeisen Lízingnél, amelyet május 1-jétől vezérigazgatóként irányít?
– Már több hete nagyon keményen dolgozom, remélem lassan sikerül utolérnem magam. Rendkívüli kihívásnak tartom ezt az új feladatot, meggyőződésem, hogy az ilyen, több lábon álló – biztos banki alapokkal rendelkező – cégekben lényegesen nagyobb perspektíva van.
