Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyarországi utasbiztosítók korábban elképzelhetetlen, összehangolt lépésre szánták el magukat az elmúlt napokban. Szerintük ugyanis meglehetősen megtévesztő információk láttak napvilágot az elmúlt hónapokban arról, hogy hazánk uniós csatlakozása után milyen társadalombiztosítási védelem illeti meg a határon átlépő magyarokat.
A társadalombiztosítási (tb) védelem ugyan létezik, ám megszerzéséért komoly bürokratikus akadályokat kell leküzdeni. A tb-jogosultságot külföldön csak egy, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP) beszerezhető nyomtatvánnyal – az úgynevezett E–111-es papírral – igazolhatjuk. Ennek megszerzésére jelenleg csak az OEP megyei kirendeltségein van mód, a papír hatálya ráadásul csak három hónapra terjed ki, az igazolás ezután érvényét veszti.
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a nyomtatványt a meglátogatott ország állami egészségbiztosítójánál „érkeztetni kell”, ahol elszámolólapot adnak, amire az ellátást nyújtó intézmények jegyezhetik a kezeléseket. Sajnálatos módon – ismeri el az OEP – a magyar társadalombiztosítónak jelenleg nincs információja arról, hogy a magyarok melyik tagországban, hol találják meg az illetékes egészségbiztosítói kirendeltségeket.
Komoly meglepetés érheti ugyanakkor az E–111-es biztosítási védelme alatt álló ügyfelet akkor, amikor kiderül: az ellátásért – Magyarországgal ellentétben – fizetnie kell. A legrosszabb eset akkor következik be, amikor a mentő sürgősségi ellátásra a legközelebbi kórházba visz be a beteget és később kiderül: ennek a kórháznak nincs szerződése a magyar egészségbiztosítóval, így a teljes ellátási költséget a betegnek kell állnia. Abban mindenesetre biztos lehet az E–111-es nyomtatvány birtokosa, hogy valamekkora összeggel neki is hozzá kell járulnia sürgősségi kezeltetésének (másra eleve nem jogosít a nyomtatvány) költségeihez: az EU-országokban ugyanis a magyar helyzettel ellentétben általánosan bevett gyakorlat az önrész fizetése.
Tavaly a mintegy 6,5 milliárd forintos díjbevételt produkáló hazai utasbiztosítási piacon a károk 80 százaléka baleseti (de nem csak sürgősségi!) ellátás volt, a magyar utasbiztosítók szerint nem árt arra is gondolni: léteznek poggyászkárok is. Az utasbiztosítást ilyen körülmények között csak a (munkavállalás vagy tanulmányok miatt) tartósan külföldre költözőknek érdemes mellőzniük. Nekik vélhetően megéri a tortúra, ám nem árt tudni azt sem, hogy bizonyos tanintézmények a diák fogadásához előzetesen biztosítékot kérnek arra, hogy az érintett hallgató bizonyosan ki tudja fizetni az önrészt. A hazai biztosítók számára minden bizonnyal megéri majd elgondolkodni ilyen, az önrészt biztosító kiegészítő biztosításon, habár hivatalosan még egyik piaci résztvevő sem tervez ilyen terméket – derült ki a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) minapi kerekasztal-beszélgetésén.
Ami bizonyos: az E–111-es nyomtatvány bevezetése okozta „minipánik” arra teljesen jó volt, hogy kordában tartsa a hazai biztosítók díjemelési lépéseit, noha erre az inflációnál lényegesen jobban növekvő egészségügyi költségek lényegében biankó-felhatalmazást adnának. A magyarországi versenytársak jelentős része nem, illetve csak visszafogottan emelte díjait – derült ki a körkérdésünkre adott válaszokból. A társaságok emelkedő költségeikre a fedezetet a növekvő szerződésszámtól remélik, álláspontjuk szerint Magyarországon is az játszódhat le, mint a többi korábban csatlakozó államban: a határok könnyebb átjárhatósága komoly mértékben serkentette az utazási kedvet. Ha ehhez hozzátesszük, hogy 12 millió magyar határátlépéshez képest eladott 2 milliónyi utasbiztosítással szemben az EU-ban a külföldre utazók lényegesen nagyobb százalékban kötnek utasbiztosítást – Angliában a kiutazók több mint 95 százaléka, Ausztriában és Németországban pedig 80 százaléka biztosított ilyen módon –, egyértelmű, hogy a piac jelentős része még valóban meghódításra vár.
