Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Egy korábbi nyilatkozatában úgy vélekedett: nem kell attól tartani, hogy a magyar piacon az uniós csatlakozás után újabb biztosítók jelennek meg. Mire alapozza ezt a véleményt?
– Ha megnézzük a biztosítási piacot, az élbolyt alkotó – a piac 83 százalékát uraló – hat nagy biztosító mögött a következő 12 biztosítónak van körülbelül 14 és az ezeket követő, úgynevezett kis biztosítóknak pedig mindössze 3 százalékos részesedése. Ráadásul az utolsó 12 biztosítótársaság nem tudta növelni a részesedését az elmúlt évben. Vagyis hihetetlen erőfeszítést és óriási invesztíciót igényel ma, ha valaki újként akar indulni. Ráadásul a középső csoportban lévő társaságok is évek óta csak veszteséget tudnak felmutatni, tehát a tulajdonosok előbb-utóbb mérlegelni fogják a helyzetet és levonják a megfelelő következtetéseket, ami akár kivonulást is jelenthet.
– A kivonulás elvben érthető lépés, ám sokszor közrejátszik a globális szemlélet: az itthon versenyző társaságok az anyaországokban is versenytársai egymásnak. Nehéz lehet megmagyarázni, miért is épp egy nagy vetélytársnak adnák át a magyar piacot.
– Egy félreértést azért tisztázni kell. Ezek a kivonulások az esetek többségében nem pénzt hoznak, hanem inkább pénzt visznek el az eladótól is: a kis biztosítók piaci részesedése általában nem akkora, ami vonzó lehet a többieknek. Az persze, hogy egy-egy biztosító a költségektől megijedve még tovább tartson egy piacot, szerintem rosszabb és költségesebb döntés.
– Ennek fényében kérdezem: a Zürich mennyit hozott a konyhára?
– A Zürich esete kicsit más. Ez a fúzió nagyon jó időben ment végbe: a postahivatalokban történő értékesítés eltűnésével egy időben tudtuk átvenni a Zürich állományát és ez a két hatás kiegyenlítette egymást. Ennek is köszönhető, hogy az első négy itthoni biztosítóból egyedül a Generali nem veszített piaci részesedéséből az elmúlt évben.
– Az integráció is simán ment.
– Ebben vélhetően nagy szerepet játszott, hogy ez már a harmadik ilyen lépésünk volt. A Generali és a Providencia 1999-es integrálása után beolvasztottuk a KódExpresszt is. Ettől függetlenül nagyon nagy feladat egy másik biztosító állományát integrálni. Nem véletlen, hogy általánosan az a vélemény: a fúziók 70 százalékban nem váltják be a reményeket.
– Továbbra is nyitottak az ilyen irányú terjeszkedésre?
– Ez mindig üzleti döntés kérdése, ha a lehetőség felmerül, biztos vagyok benne, hogy minden társaság megfontolja. A mi anyavállalatunk, a trieszti Generali stratégiájában a Távol-Kelet mellett a mi régiónkat jelölte meg, mint fő terjeszkedési célpontot.
– A két későbbi fúzió nyom nélkül zajlott, a Generali és a Providencia összeolvadását még ma is viselik elnevezésükben. Nem lesz ebben változás, főleg azt követően, hogy az Allianz után immár az Aegon is elhagyta nevéből a múltra emlékeztető AB-szócskát?
– Úgy gondolom, hogy ennek a mi esetünkben nagy jelentősége nincsen, sőt. Bécsben a cégünket még ma is Providenciaként emlegetik, mivel így jobban meg tudnak különböztetni bennünket a többi Generali-leányvállalattól. Ráadásul az ügyfelek körében is jelentős a Providencia ismertsége és a név használata is.
– Korábban a diszkontbiztosítók megjelenésétől tartott, most viszont úgy látszik, hogy a piac „belülről” kap olcsó áron szolgáltató biztosítókat. Mi a véleménye erről?
– Ez a hatás természetesen várható volt, ám én úgy gondolom, hogy ezek a biztosítók, amelyek jelenlegi nyomott áraikkal beneveztek az autós biztosítások piacára, nem keverhetők össze a diszkont biztosítókkal. Mozgásukon jól látszik, hogy a piacbetörés érdekében időszakosan dolgoznak csak alacsony áron. Van már olyan cég, amelyik szeretne szabadulni bevállalt terheitől. Ebben az is közrejátszhat, hogy az általános hírekkel szemben a gépjármű-biztosítást kötő ügyfél a legkevésbé lojális saját biztosítójához. Neki újabb szolgáltatást eladni nagyon nehéz. Így viszont a tulajdonos nem fogja soká bírni az itteni terheket. No és persze közrejátszik a dologban az is, hogy ha mind többen állnak kapcsolatban egy szerényebb szolgáltatást nyújtó céggel, megnő majd az esélye annak, hogy saját káruk ügyintézésekor tapasztalják meg, mit élhet át az az autós, akinek ők okoznak kárt. A nem megfelelő szolgáltatás az ügyfelek mellett az értékesítő partnereket is elkedvetleníti. Ettől persze még a piacvezető cégeknek is sokkal árérzékenyebbeknek kell lenniük, de hát ezt amúgy is megkívánja a piac. Ami az egész jelenségben elgondolkodtató, hogy öt évvel ezelőtt a magyarországihoz szinte teljesen hasonló folyamatok játszódtak le Ausztriában és Németországban, bosszantó, hogy nem tanultunk belőle. Azok a nyugat-európai tulajdonosok, akik ismerik az ottani folyamatokat, most beleesnek ugyanabba a hibába.
– A hazai biztosítási piac érdekessége, hogy egyre dominánsabban visszaszorul az életág részaránya. Mi erről a véleménye?
– A magyar társadalom egyik nagy hibája, hogy még most, az EU-belépés küszöbén is a kézzelfogható anyagi javak gyűjtögetése az értékrend egyik meghatározója, szemben azzal, hogy hosszabb távon gondolkodnánk és a jövőnket akarnánk építeni. Az is érdekes, hogy e téren kicsit egyedül vannak a biztosítók. A bankokra ma még nem jellemző a hosszú távú szemlélet.
– Lehet-e ön szerint arra számítani, hogy a mostani megszorítások után ez az őrült nagy fogyasztás alábbhagy és a lakosság elkezd megtakarításokban gondolkodni?
– A lakosság fogyasztási szerkezetének át kell alakulnia, mert amit az elmúlt egy-két évben tapasztaltunk, az nem felel meg a piaci viszonyoknak. Azt kell mondanom, egyre markánsabban érezzük, hogy azt az ügyfélkört, amelyik az elmúlt időszakban például lakást vásárolt, egyre nehezebb szolgáltatásainkkal megtalálnunk. Ez nemcsak az új ügyfelekre vonatkozik, de számos régi ügyfelünk is van, aki a törlesztőrészletek fizetési terhe miatt felmondja korábbi biztosítását. Ez azért is elgondolkodtató, mert elvben az ilyen lakáshitelek mellé természetes lenne az életbiztosítási védelem, hogy egy kereső kiesése miatt ne kerüljön végveszélybe a család.
– Miért van az, hogy ez a vonal nem túl erős?
– A bankok nem tudják jól értékesíteni a biztosításokat, a biztosítók nehezen tudják értékesíteni a hiteleket. Mindkét félnek tanulnia kell még, alig léptünk előre a komplex pénzügyi szolgáltatás terén.
– Visszatérve az életbiztosításokra, mikortól lát reményt a tendencia megváltozására?
– Úgy vélem, az idén még az elmúlt évek tendenciája érvényesül, pedig az államnak is érdeke lenne a hosszú távú megtakarítások további ösztönzése, hiszen ez az államháztartást is segítené. Ezt szerintem akár még további kedvezmények nyújtásával is támogatni lehetne.
– A fentiek tükrében érdekes lehet a Generali 2004-es éve.
– A Generali-Providencia az idén azzal a két hatással szembesül, amely az egész piacot megváltoztatta: a kötelező biztosítások terén bekövetkezett változások és a mezőgazdasági biztosítások állami támogatásának számunkra kedvezőtlen struktúraváltása. Ezen terhek mellett – az életbiztosítási piac általunk prognosztizált lassú növekedésére számítva – úgy véljük, hogy növekedésünk az idén csak infláció körüli lehet majd. A szervezet további fejlesztése miatt azonban a nyereségességünk jelentős növekedését prognosztizáljuk. Érdekes helyzet állt elő: az idei lesz az első olyan év, amikor a működési struktúrák változásának szükségességét nem a volumen növekedése indokolja. Eljött az idő, amikor a folyamatok áttekintetésével tudatos vizsgálat eredményeképp kell döntenünk a hatékonyságjavító intézkedésekről.
– A közelmúltban örömmel újságolta, hogy elérték: a Generali-Providencia vezetőségében csak magyar tagok vannak. Mennyire számít az anyacég az önök tapasztalatára további terjeszkedése során?
– Magyarország kiemelt szerepben van a csoporton belül, hiszen a 17 százalékot meghaladó piaci részesedésünkkel az egész konszernen belül a mienk a második legjobb helyezés. Ennek fényében érthető, hogy az itteni tapasztalatokat igyekszik felhasználni anyavállalatunk a régiós terjeszkedésben. Ez év második felére például elkészül az a szoftver, amely a romániai leányvállalat teljes nem élet üzletágának működését bonyolítja majd le. A mi volumenünk olyan tapasztalatokkal párosul, amely mindenképp exportálható tudást jelent a többi kelet-közép-európai leánycéghez képest. Mind a piaci tendenciák alakulása, mind a szigorúan vett termékfejlesztés kapcsán. Ezek ma egy magyar vezetésű projektben működnek.
– Tolerálható-e, ha valamelyik vezetőtársának egy másik biztosítónál van szerződése?
– Ha korábban kötött életbiztosítása van, természetes, hogy nem bontja fel. Ha más területen köt biztosítást, akkor azért érdemes megnézni, hogy miért is választott egy másik céget. Ugyanakkor azt gondolom, hogy bármelyik munkatársunk csak úgy tudja a feladatát maximálisan ellátni, ha elkötelezett a társaság irányában.
