Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tíz esztendeje Belgiumban a takarékbetétek összege ötvenmilliárd eurót tett ki, ma ennek a duplája. A kamatkínálat óvatos. Általában évi két százalékról indul, de külön prémiummal jutalmazza a hűséget és természetesen az összeg nagyságát. Viszonylag népszerű spórolási forma a több évre lekötött, garantált hozamú államkötvény, de ennek is öt év után még mindig csak 3 százalék a kamata.
Németországban az egyik bank (történetesen egy autómárkával fémjelzett pénzintézet) 2500 eurótól garantál évi 3,3 százalékos kamatot, a csábítónak tűnő ajánlat apró betűs feltételeiből viszont az derül ki, hogy ezt az égbe törő kamatot hatéves lekötés esetén adja meg, a második évben 2,6 százalékkal kell beérni...
Egyfajta nyugdíj-kiegészítésként működik a tőkeépítéssel egybekötött, úgynevezett dinamikus életbiztosítás. A dinamikus jelző megtévesztő lehet, segítségével ugyanis a kezdeti (tetszőleges) havi díj néhány év alatt a duplájára szökhet, mert a feltételek között kikötötték: a mindenkori évi nyugdíjjárulék növelésének mértékét követi. Németországban ennél a konstrukciónál a legrövidebb futamidő hét év, de természetesen akár több évtizedet is elérhet. Előnye, hogy a havi részletfizetéssel bármikor le lehet állni, például ha a kötvénytulajdonosnak anyagi nehézségei támadnak. Amennyiben az addig befizetett törzsösszeg érintetlenül marad, a jövőben az kamatozik. Ugyancsak bármikor megújítható a havi részletfizetés. A biztosítás lejártakor kétfajta forrásból áll össze a kézhez kapott összeg: a tőke kamatából és a bank által forgatott tőke hozamából. (Persze nem a teljes nyereséget fizetik ki.) Ez népszerű megtakarítási forma, hiszen az életbiztosítás összege is magas. A pénzintézet minden évben tájékoztatást küld, mennyibe kerülne a kiszállás, tehát ha valaki hozzá akar jutni eddigi befizetéséhez. Általában a középidő leteltével már „büntetés” nélkül visszafizetik a teljes összeget, de természetesen a veszteség így is nagy: az elmaradt kamat és az elmaradt nyereség.
Hasonló logikát követ egy nagy belga bank is, amikor két évtizedre szóló befektetést ajánl. A havi 50 euró befizetése vonzónak tűnik, az ígért végösszeg közel harmincezer euró. Csakhogy az már csak az apró betűs kiegészítő információ böngészéséből derül ki, hogy az évi hét és fél százalékos hozamot a bank befektetői ígérik, ez korántsem szavatolt. „A múlt soha nem nyújt garanciát” - jegyzi meg a befektetési forma hirdetése, ami magyarázat nélkül enyhén szólva is félrevezető. Az elmúlt tíz év alatt valóban évi több mint 10 százalékot sikerült átlagosan hozni a pénz forgatásából, de tavaly például 4 százalékos veszteséget könyveltek el, amit nem vernek nagydobra. Vagyis megtörténhet, hogy a befektető alaposan ráfizet, és veszteséggel zárja biztosnak hitt spórolását. Tehát, aki mer, az nyer(het), de aki nem akar kockázatot vállalni, annak be kell érnie a szerényebb, de a malacperselynél még mindig többet jövedelmező takarékbetéttel.
