Idén kilencvenéves Finnország, amely több mint 50 ezer tavával, több tízezer szigetével, világítótornyaival, erődjeivel és kastélyaival várja a látogatókat. Ilyenkor nyáron a fehér éjszakák miatt érdekes az északi ország, hidegebb évszakokban pedig az extrém sportokat kedvelőknek ajánlhatjuk ezt a fantasztikus tájat.
A júniusi Szent Iván éjjele ráadásul a finnek egyik legnagyobb, államilag is elismert ünnepe. Talán azért is, mert ilyenkor a legtöbb a fény az északi országban. Juhannusaatto és Juhannuspäivä idején, Szent Iván éjjelén és napján (1955 óta ez mozgó ünnep a finneknél – a június 19. utáni első szombatról van szó) hatalmas máglyákat, örömtüzeket gyújtanak, a fényt és az igazi nyár beköszöntét ünnepelve. Államilag ez a finn zászló ünnepe, és vannak, akik a tűzrakás helyett csak egy-egy nyírfaággal díszítik fel házaikat, jelezve: azért ők is örülnek a nappali fénynek na meg a tejszerű fehér éjszakáknak. Utsjokiban, az Európai Unió és Finnország legészakibb pontján júniusban nem is érdemes napkeltéről vagy napnyugtáról beszélni, délebbre azért lehet érzékelni a naplementét, de sötét ott sem lesz ilyenkor.
Aki tehát június végén, július elején megy Finnországba, fantasztikus élményben lehet része. A finn tóvidék egyik legpompásabb helye a legnagyobb tó(rendszer), a Saimaa vidéke. Itt a vízi utak, természetes és mesterséges csatornák szinte pókhálószerűen szövik át a környéket. Ha valaki unja már a természetet, a Saimaa orosz határhoz közeli partján találhatja Savonlinna városkáját, ott is az Olavinlinna várkastélyt, amely Finnország egyik legismertebb kulturális rendezvénysorozatának, a nyári operafesztiválnak a helyszíne. Itt egy hónapon át, június végétől július végéig rendeznek programokat.
Ha valaki nem az operát kedveli, akkor Finnországban találhat más zenei programokat is: Poriban világhírű dzsesszfesztivált rendeznek évről évre, idén július közepén-végén például Paul Anka, Ziggy Marley és Natalie Cole is eljön.
Nyáron az 55 ezer tó és a bennük egyszer megszámlált 187 ezer kisebb-nagyobb sziget mellett a finnek gyakran keresik fel 30-40 ezer tengeri szigetüket is!
A szigetvilág gazdasági, kulturális és földrajzi központja Turku, a svédek által alapított egykori főváros. XIII. századi várával a kulturális értékek iránt érdeklődőknek is nagy élményt nyújthat, de a környező természetvédelmi területek is lenyűgözőek. Turku a balti-tengeri hajógyártás egyik központja és működik itt svéd egyetem is.
Zsúfolt nagyvárost hiába is keresnénk az ötmilliós lélekszámú Finnországban, pedig Helsinki régiójában, az Espoo városával együtt számított „Nagy-Helsinkiben” több mint 1,2 millió ember él, tehát Finnország lakosságának csaknem negyede. A főváros szűkebben vett közigazgatási területén 560 ezer ember lakik. Ennek ellenére még Helsinkit sem nevezhetnénk nyughatatlan és áthatolhatatlan metropolisnak. A főváros mellett körülbelül 300 kisebb-nagyobb sziget is fekszik, közülük a leghíresebb Korkeasaari, ahol állatkert működik és Suomenlinna, amely erődjéről nevezetes.
Helsinki tágasságát csak az orosz városokéhoz lehetne hasonlítani. Ez nem véletlen, hiszen II. Sándor orosz cár tette Helsinkit fővárossá 1812-ben, az ő idején kezdett fejlődni a település, amelyet még a svéd király alapított 1550-ben. II. Sándor szobra nem véletlenül áll tehát a Szenátus tér közepén. E tér, az ott lévő, 71 méter magas evangélikus Nagytemplom és a kormánypalota grandiozitása szintén orosz megbízásból dolgozó tervezők eredménye. Az 1830-tól építeni kezdett Nagytemplom (Suurkirkko, az egykori Szent Miklós-templom) stílusát inkább már I. Miklós cár és az ő építészei alakították ki.
A finnek toleránsak egykori hódítóikkal, a svédekkel és az oroszokkal szemben: a svédet ma is tanulják a többségi nemzet tagjai, a 300 ezres svéd kisebbség jogai törvényekben garantáltak, de ellentétben más országokkal, ezek a jogok nem csak papíron érvényesülnek: a közigazgatás gyakorlatilag kétnyelvű. Helsinkiben pedig nemcsak az orosz cár szobra, hanem a nyugati világ legnagyobb ortodox székesegyháza (Uspenskin katedraali) is emlékeztet az orosz befolyásra.
Persze a finneket sem kell félteni: az ország idén ünnepli 90. születésnapját, 1917-ben váltak le Oroszországról (1809-ben kerültek svéd alól orosz fennhatóság alá). A finnek véres harcokban őrizték meg függetlenségüket, még Sztálin sem volt képes legyalulni az országot a Molotov–Ribbentrop-paktum megkötése után. A finnek ugyan kétszer is vereséget szenvedtek a Szovjetuniótól, de olyan veszteségeket okoztak a Vörös Hadseregnek, hogy a szovjet-orosz vezetés kétszer is lemondott Finnország megszállásáról és beolvasztásáról a birodalomba.
A szovjet–finn háborúskodás egyik véres epizódja Bengstkär sziklás szigetének a védelme volt. A finneknek sikerült megtartaniuk a helyet 1941-ben, amely ma Finnország legdélibb lakott területének számít, a Hanko-félszigettől 25 kilométerre délnyugatra. (Hankót egy időre egyébként megszállták a szovjetek.)
Ha valaki felmászik a 101 éves bengstkäri világítótoronyba, amely Észak-Európa legmagasabb ilyen építménye, fantasztikus körpanorámában lehet része. Az 52 méter magas épület gránitból készült 1906-ban. Bengstkärbe természetesen hajóval lehet eljutni Hankóból, Turkuból vagy Kasnäsből.
Finnország legnyugatibb pontja szintén egy sziget: Märket. Ez a Balti-tengerben található, az Aland-szigetektől nyugatra. Itt is épült egyébként egy híres világítótorony, méghozzá 1885-ben. 1976-ig volt lakott, azóta automatikus fényjelzést ad. A lakatlan Märket-sziget megosztott: egyik fele svéd, a másik finn fennhatóság alatt áll. A finn rész Alandhoz (Ahvenanmaa) tartozik, amelyet csak katonai szempontok miatt ítéltek oda 1921-ben a finneknek. A finnek ezzel nem éltek vissza: Európában is páratlan kisebbségi és közigazgatási autonómiát biztosítottak az alandi svédeknek, akik ma is ebben a saját közigazgatással rendelkező, demilitarizált övezetben élnek.
Szegő Miklós Iván