Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az amerikai vándorsellő kávéban utazik, Starbucks fedőnévre hallgat és hihetetlenül gazdag, ráadásul most úgy tűnik, szemet vetett a magyar piacra, célja pedig nem más, mint megreformálni a kávéfogyasztási kultúrát. Ha egy kicsit közelebbről megismerkedünk a Starbucksszal, kiderül, hogy nem mindennapi jelenség. Amerikai stílusú gyorskávézó, ahol hatalmas a kávé- és süteményválaszték, előzékenyek az eladók, kellemes a környezet, halk a zeneszó és hosszú a nyitva tartás. S ha még szüksége van egy kis pluszra: van vezeték nélküli internet, ami egy rohanó világban nem elhanyagolandó szempont, de remek az újságválaszték is, így ha egyedül ülünk be, akkor sem unatkozunk.
Kétfajta Starbucks létezik: a gyorsétterem stílusú fémvázas székekkel, és a kényelmes fotelekkel berendezett meghitt kávéház. (Nálunk még nem ismert, melyikkel jelenik meg a Belvárosban a cég.)
De hogyan is került a csinos sellőlány a papírpohárra? Ez egy igazi amerikai sikertörténet. A Starbucksot három bölcsész alapította – Jerry Baldwin angoltanár, Gordon Bowker író, Zev Siegl történelemtanár –, akik ugyan nem voltak üzletemberek, viszont imádták a finom kávét és teát. Egyetlen vágyuk az volt, hogy megosszák a jobbnál jobb feketéket a nagyközönséggel, vagyis Amerika lakóival. Seattle-ben nyitották meg első üzletüket 1971-ben, minőségi kávébabot és kávéfőzéshez szükséges eszközöket árusítottak, forró kávét nem. A vállalkozás logója már ekkor sellőt mintázott, és nevét Starbucksról, Moby Dick másodkapitányáról kapta.
Howard Schultz felbukkanásával kezdődött el a „nagy kávéivászat”, ekkor már főzték is, nem csak árulták az aromás babokat, az új cégvezető pedig abban reménykedett, hogy az amerikaiak az otthonuk és a munkahelyük után a legtöbb időt valamelyik kávézójukban fogják eltölteni. Az álom szép lassan valóra vált, hiszen 1982-től új korszak köszöntött be a cég életében: a vállalat intenzív terjeszkedésbe kezdett. Az első, anyaországon kívüli kávézó Tokióban nyílt 1996-ban, Nagy-Britanniában 1997-ben, 2000-ben Németországban és Hollandiában. A londoni piacot például három-négy év alatt szinte telítette a társaság kávés vendéglátóhelyekkel.
Az amerikaiak kimondottam megkedvelték a kávét, ma a világ kávéfogyasztásának egyharmadát az Egyesült Államok mondhatja magáénak. Ehhez nagyban hozzájárult Howard Schultz sikeres üzletpolitikája is. A „nyugalom szigetére”, egy-egy Starbucks kávézóba a minőségi termékek csábítják be a vevőket: 30-féle kávébabot, forró és jeges kávéitalokat, jeges teákat, tejes és gyümölcsös turmixokat, tartalmas amerikai süteményeket, szendvicseket árulnak. A legkedveltebb folyékony finomságok közé tartozik a latte, vagyis az eszpresszóalapú tejhabos tejeskávé és a frappuccino, a sűrű, jeges kávéturmix. Az italokat mindenki a saját szája íze szerint rendeli meg, 3,5 vagy akár 7 decis kiszerelésben kapjuk kézbe kávénkat. Az amerikaiaknak a „kávébirodalom” italai megfizethetőek, megengedhető luxus betérni egy ilyen helyre, a magyaroknak már kicsit drága mulatság. Az Egyesült Államokban a Starbucks a mindennapok része, a cég alapítóinak minden vágya teljesült, hiszen az amerikaiak számára szinte a második otthon.
A legtöbb Starbucksot természetesen itt találjuk, összesen 9 ezret, ám a cégvezetés középtávú tervei között szerepel, hogy legalább negyvenezer új üzletet nyit, ebből húszezret az Egyesült Államokon kívül. Az óriáscég jelenleg 38 országban van jelen, 13 ezer kávézót üzemeltet, a világ legnagyobb kávézólánca. A hálózat hat új üzlettel és 350 új munkatárssal bővül naponta. A kávéóriás 1997 és 2001 között bevételét megkétszerezte, egységeinek számát pedig megnégyszerezte. A cég 2006-os nyeresége 12,5 milliárd dollár volt. A kávézólánc nagy hangsúlyt fektet a távol-keleti terjeszkedésre is, a tulajdonosok Kínát tekintik a legnagyobb potenciális piacnak.
Hamarosan Budapesten, Prágában és Lengyelországban húsz Starbucks kávézó működik majd. A cég a ’90-es évek közepétől fontolgatta, hogy megjelenik a magyar piacon is, ám túl rizikósnak találta – a Wendy’s és a Dairy Queen kudarca elriasztotta. A másik ok, hogy nem tört be hozzánk: árai a magyar fogyasztóknak túlságosan magasak voltak. Most viszont vészesen közeleg, és a konkurensek remélik, hogy csak két, legfeljebb három üzletet nyit, ezeket is főleg imázsteremtés céljából. Minőségi kávézókra van igény, ezt támasztja alá a másik amerikai óriáscég, a McDonald’s üzletpolitikája is, 2003-ban megnyitotta az első McCafét, azóta már több is van az országban, és éttermei mellett újabbakat tervez.
