Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A modern tudományos kutatásoknak köszönhetően ma sokkal többet tudunk az illatok testre, lélekre, szellemre gyakorolt hatásáról, mint korábban. Az illat hatásos fegyver lehet, de nem megfelelően használva ez a fegyver akár visszafelé is elsülhet: a liftből „kiszálló” émelyítő illatfelhő, amelyhez feltehetően egy hölgy tartozik, inkább elforduló fejeket fog eredményezni, mint elismerő pillantásokat. Ellenben egy kevésbé előnyös külső adottságokkal rendelkező úriembert egy pillanat alatt szimpatikussá tehet egy jól megválasztott férfiillat – éppen erre a pszichológiai hatásra épít egy jól ismert márka reklámja. Vajon azért „ragadnak” szabályszerűen a nők az említett illat használójára, mert valóban annyira vonzónak találják? Nos, a jelenségnek egészen egyszerű biológiai magyarázata van: az agyban a szaglólebeny van legközelebb az érzelmeket szabályozó központhoz. Ugyanilyen alapon egy ismerős illat egy másodperc alatt képes bennünk pozitív vagy negatív emlékeket felidézni: egy illathoz kötődhet valaki, aki számunkra fontos volt, de akár egy kellemes szituációt is eszünkbe juttathat egy-egy jellegzetes aroma. Sokat jelentenek tehát számunkra az illatok: a manapság használt több ezerféle kompozícióból azonban egyáltalán nem könnyű feladat kiválasztani a számunkra megfelelőt.
De előbb nézzük, miből áll egy parfüm? Hát ez bizony a legtöbb esetben titok. Egy parfüm általában 30–100-féle anyagból születik meg, de van, amelyik akár 250-fajta összetevőből is állhat. Mindenesetre azt tudjuk, hogy a legtöbb parfüm alapanyaga tiszta etilalkohol, amihez állati vagy növényi eredetű, illetve ma már gyakran szintetikus aromát és stabilizátorokat adnak. Igen, a kezdetekben állati eredetű anyagokat is felhasználtak, mint például a szürke ámbrából, a pézsmából és hódzsírból nyert illatanyagokat. A felhasznált növényi illatanyagok szinte minden növényi részből származhatnak: levelekből (például menta), kéregből (fahéj), fatörzsből (szantálfa, cédrus), virágszirmokból (rózsa, jázmin), gyökerekből (írisz) és gyümölcshéjból (citrusfélék). Jól érzékelteti a mennyiségeket, hogy egy kilogramm rózsaolajhoz akár 2–5 tonna rózsaszirom is szükséges lehet, fél liter jázminesszenciához pedig – ami már kisebb vagyont ér – 350 kiló jázmint kell felhasználni. A szintetikus anyagokat speciális kémiai folyamatokkal állítják elő, de ki gondolná, hogy kedvenc illata kátrányból, acetilénből vagy éppen kőszénből származik?
Ezt a rendkívül sokféle anyagot tehát végül összekeverik, alkoholban feloldják, figyelembe véve azt is, hogy az egyes alkotóelemek aromája más-más idő alatt szabadul majd fel. Az alkotóelemeket illatesszenciáknak nevezik, melyek 90 százalékos alkoholban való feloldásával keletkezik a 20-30 százalékos töménységű parfüm. Ennek illata akár egy egész napon át tartós lehet. A parfüm további hígításaiból keletkeznek a Eau de Parfum, az Eau de Toilette, az Eau de Cologne (vagyis a kölni) és a Splash Cologne. Az Eau de Cologne már csak 3–5 százalékos töménységgel rendelkezik, de még ez is jellegzetes illatot képes biztosítani viselőjének. Ma már az illatszergyártók egy-egy illatkompozíciójukhoz tusfürdőt és testápoló krémet is piacra dobnak, amelyek szintén a jellegzetes esszenciát tartalmazzák, de még kisebb töménységben.
Hogyan válasszunk?
A jó parfüm két kritériumnak is eleget tesz: pozitív benyomást tesz másokra, és az illető saját magán viselve is kellemesnek érzi. Ha valóban komolyan szeretnénk megtalálni a saját illatunkat, érdemes szakmai tanácsot kérni. A személyre szabott parfümtanácsadó munkája szinte már pszichológuséhoz hasonlítható szerepkör. A szakember analizálja az illető illatízlését, és minden alkalomra külön-külön parfümöt ajánl, ugyanúgy, mint ahogy saját ruhatárunkat állítjuk össze. A jó tanácsadó figyelembe veszi a vevő haja, szeme színét, bőrét, megkérdezi, melyik a kedvenc évszaka, virága, melyek a szimpatikus illatok, és melyek taszítják. Így körvonalazódnak az illető egyéniségének megfelelő illatvariációk. Szakember híján a saját orrunkra hagyatkozunk, de ne felejtsük el, hogy egy alkalommal csak kevés illatot vagyunk képesek megkülönböztetni. Mielőtt próbálgatni indulunk, semmiképp ne használjunk illatszert magunkon. Egyesek azt javasolják, a boltokban kihelyezett papírcsíkokra fújjuk a kiválasztandó illatot, mások szerint azonban csakis a saját bőrünkre fújva tudhatjuk meg, milyen lesz az illat a mi saját illatanyagainkkal keveredve. Ugyanaz az illat minden emberen más és más, függ a bőr sajátos, egyedi illatától, sőt befolyásolják táplálkozási és életviteli szokásaink is.
Parfümhasználati kiskáté
A legalapvetőbb szabály itt is az, hogy a kevesebb sokszor több: nem az a cél, hogy elkábítsuk magunkat, még kevésbé a környezetünket. A parfüm a fül mögött, a csuklón és könyökhajlatba fújva adja a legintenzívebben az illatot, mert ezeken a legmelegebb és vérrel legjobban ellátott helyeken párolog a legkedvezőbben. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a térd vonalába fújva még tartósabbá tehetjük az illatot, hiszen az mindig felfelé száll. Egyesek szeretnek a levegőbe fújt parfümfelhőn átsétálni, így a haj is enyhén átveszi az illatot. Másik alapszabály, hogy ha bőrünkre fújjuk a parfümöt, napra semmiképpen sem szabad menni, mert az arra érzékenyeknél foltosodhat a bőr. Mindig válasszunk az alkalomhoz illő illatot: minél hivatalosabb alkalomra viseljük, annál könnyebb és szolidabb legyen. Nappalra általában enyhébb illatokat, estére intenzívebbeket használjunk. Tavasszal és nyáron a friss, virágos, míg ősszel és télen az édesebb és nehezebb illatok közül válasszunk. Fiataloknak üzleti tárgyaláshoz valamilyen nagyvilági, trendi hűvösséget sugárzó illatot, kosztümös megjelenésű harminc-negyveneseknek klasszikusabb parfümöt érdemes használni. Ezek általában karakteresek, felsőbbrendűek, diplomatikusak. Hétköznapi viseletre, munkahelyre, iskolába az egyszerű, tiszta, zöld, citrus vagy virágillatokat érdemes választani. Egy-egy esti alkalomra, netán randevúra nem nehéz olyan illatot találni, amely vágykeltő, szelíd vagy éppen agresszív csábításra ösztönöz.
