Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Reneszánszát éli a teakultusz: az évezredes hagyomány nyomán ma már nálunk is teaházakban hódolhatunk eme szenvedélynek; de akár otthon is bármikor szerezhetünk magunknak néhány nyugodt percet a gőzölgő itallal. Érdemes hát közelebbről is megismernünk ezt a sokoldalú növényt, a teát. Reggel vagy napközben fogyasztva felfrissít, felüdít, hozzájárul a megfelelő folyadékbevitelünkhöz, és persze számos gyógyító tulajdonságáról se feledkezzünk meg. Ha pedig igazán megadjuk a módját, és kellemes zene, egy gyertya kíséretében, kellemes karosszékben elterülve fogyasztjuk, igazi kikapcsolódást jelenthet egy különleges teaital.
A tea mint növény keletkezésének saját mítosza van: állítólag egy indiai buddhista szerzetes hosszú évek óta meditált egy sziklafal előtt, amikor észrevette, hogy többször elszunyókált. Hogy elejét vegye szemei lecsukódásának, kitépte saját szempilláit, amelyek a földre hullottak. A monda úgy tartja, ezekből sarjadtak ki az első teacserjék. Akár így van, akár nem, a teázás azóta is a nyugalom és az elmélyülés perceit hordozza magában. Mindenesetre nem véletlen, hogy a teaivás szertartása először a távol-keleten terjedt el, s vált a hétköznapi élet elengedhetetlen részévé. Japánban például a teaszertartás a teaházban, a szukijában történik, ahová legalább öt, de legfeljebb hét főt lehet meghívni. A vendégek a teamester irányításával szabályszerű ceremónia során bonyolítják le ezt a társasági eseményt. A tea előtt könnyű süteményeket esznek, majd három lassú korttyal hörpintik fel a teát. Kínában a teázás szintén közösségi élmény, de itt dalokat és verseket is előadnak fogyasztás közben. Indiában akár az utcán is lehet teázni, Tibetben pedig kecsketejjel leforrázott zöld sósteával várják a vendéget. Oroszországban hagyományosan a szamovárból nyerték a forró vizet a teához, és a szájukba vett cukron át hörpintgették az italt. Mindenki tudja, hogy mit jelent a tea az angoloknak: azt azonban már nem mindenki szereti, ahogy fogyasztják, ők ugyanis bőven adnak hozzá a tejet is, ezáltal a tea egészen más jellegűvé válik. Egyébként a különféle kevert és gyümölcsteák divatja is a szigetországból terjedt el.
A legnagyobb teaültetvények ma Indiában, Kínában, Ceylonban, Japánban és Jáva-Szumátrán találhatók. A teakertekben a természetes körülmények között gyakran 10 méter magasságot is elérő fákat másfél méter nagyságú bokor formára nyesik, azért, hogy a növényeken minél több fiatal, friss tealevél fejlődhessen. A cserjéket gondosan kezelik, de termést csak a harmadik évtől lehet betakarítani. A legnagyobb munkát persze a tealevelek szedése jelenti, ugyanis ezt legtöbbször kézzel végzik, mivel külön kell válogatni a cserje más-más minőségű leveleit. A leszedett tealeveleket a feldolgozás során először fonnyasztják, majd sodorják. A fermentálás, vagyis az erjesztés fontos folyamata alatt a keserű és fanyar csersavak minimálisra csökkennek a levelekben. Végül szárítással történik a levelek tartósítása. A zöld teákat azonban nem fermentálják, így megmarad a levelek zöld színe, viszont fanyarabb is lesz a tea.
A tea minőségét számos tényező határozza meg. A cserje fajtája, a levelek fejlettsége, a feldolgozás módja, a tea származási helye, és amit mi magunk is befolyásolhatunk: az elkészítés és az ízesítés módja. Jó, ha tudjuk, hogy a filteres teák filtereibe gyakran alacsonyabb minőségű, zúzott tea kerül, hogy minél gyorsabban kioldódjon. Éppen ezért érdemes kipróbálni tealevelekből készített, nem filteres teákat is.
A tealevél számos vegyületet tartalmaz: aminosavakat, lipideket, polifenolokat – ez utóbbinak köszönhető a fanyar ízhatás. És természetesen van benne koffein, amelyet teinnek is neveznek. Lehet arról vitatkozni, hogy a kávénak vagy a teának van-e jobb élénkítő hatása, az mindenesetre bizonyos, hogy a teában lévő koffein lassan és tartósan fejti ki a hatását, míg a kávé koffeintartalma gyorsan és lökésszerűen hat. Így a tea huzamosabb ideig képes segíteni a fáradságérzet leküzdésében. Egyébként minél tovább áztatjuk a teát, annál magasabb lesz a koffeintartalma, arra azonban vigyázni kell, hogy a túlázott tea élvezhetetlen.
A tea alkotóelemeinek köszönhetően egészségünkre is pozitív hatással lehet: itt van mindjárt a zöld tea, amely felgyorsítja a metabolizmust, azaz az anyagcserét. Ezáltal egyfajta zsírégető hatása van, a kalóriák pedig kisebb mértékben épülnek be a szervezetbe. A zöld tea emellett csökkenti a gyulladásra való hajlamot, sőt, bizonyos kutatások tanúságai szerint fogyasztásával megelőzhetünk daganatos betegségeket is. A fekete tea érdeme, hogy rendben tartja a véredényeket és a szívet, és nagy szerepet játszhat az érelzáródás, a szívroham vagy a szélütés megelőzésében. Mindenki tudja, hogy megfázás esetén a citromos-mézes tea valóságos gyógyír: ilyenkor a tea stimulálja az immunrendszert, így a szervezet hamarabb fel tud épülni a fertőzésből.
A gyógyteákat azonban nemcsak belsőleg, ivókúra formájában fordíthatjuk egészségünk javára, hanem külsőleg használva is számos lehetőségünk van: készíthetünk borogatást, felső légúti betegségek ellen inhalálást, de bedörzsölésre, pakolásra vagy fürdőadalékként is jó szolgálatot tehetnek a gyógynövényekből készült főzetek. Inhaláláshoz például a kamilla, fürdővízbe a borsmenta vagy a kakukkfű használható. A hatás fokozása érdekében, illóolajok segítségével akár aromaterápiával is kiegészíthetjük önmagunk gyógyítását.
De az is jó, ha egyszerűen csak élvezzük a hol frissítő, hol nyugtató teát – az biztos, hogy jót fog tenni!
