Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miközben Magyarország azzal kísérletezik, hogy több százezer szakképzetlen vagy elavult tudású, tartósan inaktív munkavállalási korú embert tereljen vissza rövid idő alatt a jelenleg üres álláshelyekkel meglehetősen szűken rendelkező munkaerőpiacra, az előző évtizedben sem sikerült megoldást találni a munkáltatók legégetőbb problémájára: megfelelő szakképzettségű dolgozókat találni a megfelelő pozíciókra, a megfelelő időben. Tanulmányok, szakmaspecifikus elemzések évek óta készülnek - az ÉVOSZ például tízéves távlatban 300 ezres létszámhiányt prognosztizált az építőiparban a képzési hiányosságok és a munkaerő migrációja miatt -, a munkaadói érdekképviseletek szintén folyamatosan adják a vészjeleket, a szakképzés reformja pedig már Magyar Bálint minisztersége óta tart, kézzelfogható eredményt azonban csak a szigetszerűen létező, meglévő munkaerőigény miatti, közvetlen munkáltatói oktatással, finanszírozással indított képzések hoztak. Legutóbb a Lindab Magyarország Kft. és a cég által anyagilag és oktatókkal is támogatott veszprémi Medgyaszay István Szakképző Iskola igazgatója, Sándor Mátyás hívta fel a figyelmet arra, hogy már nemcsak az országos méretű építőipari szakmunkáshiány a probléma, hanem az utánpótlás biztosításának hiánya is. Példaként említette, hogy az idén mindössze öt nappali tagozatos bádogos végez, elvben nekik kellene pótolni a teljes nyugat-magyarországi régióban a nyugdíjba vonuló mestereket.
A szakemberek öregedése és az utánpótlás kérdése több szakmában is hasonló gondokat okoz. Több partnerünk felmérése szerint a meglévő géplakatosok, szerszámkészítő lakatosok gárdájának átlagéletkora meghaladja az ötven évet, utóbbiból ráadásul évtizede nincs képzés sem - érzékeltette a problémát Kiss Judit, a Manpower Magyarország ügyvezetője. A munkaerő-közvetítéssel és -kölcsönzéssel foglalkozó vállalat tapasztalatai szerint még a jelenlegi meglehetősen magas munkanélküliség mellett sem talál a munkaadók harmada megfelelő munkavállalót bizonyos munkakörökre. Globális felmérésük szerint változóban van a kulcspozíció és a tehetséges munkaerő definíciója is. A munkáltatók által nehezen betölthetőnek ítélt munkakörök közé többségében a szakképzettséget igénylő fizikai munkákat sorolták. A legkeresettebb szakmák között világszerte szerepel a hegesztő, a kőműves, az ács, illetve az asztalos, a karbantartó, a vízvezeték- és a villanyszerelő, továbbá a hentes. Ezek többsége Magyarországon is évek óta hiányszakmának számít. Tehetségként pedig egyre inkább az önállóan, de csapatban is dolgozni képes, szakmáját magas fokon űző, kreatív, rugalmas, megfelelő szociális készségek, képességek birtokában lévő lojális szakmunkásokat említették.
A Manpower szerint hosszabb távon a vállalat, de akár egy-egy ország sikere is azon múlhat, hogyan kezeli a tehetségeket. A technológiai fejlődés ugyanis mobilissá tette a munkavállalókat, és bár sok esetben megoldást jelenthet a tevékenységek kiszervezése vagy akár a szakképzettek migrációja, ezek többnyire nem hosszú távú megoldások. Főleg akkor, ha egy adott térségből inkább elvándorol a képzett munkaerő - ahogyan az történik Közép-Európában jelenleg is. Mind vállalati, mind kormányzati szinten érdemes lenne már most felkészülni például a többgenerációs munkahelyek problémáira, az oktatási rendszerek átalakításával a meglévő és a jövőbeli munkakörök utánpótlási igényének biztosítására, valamint a tehetségek megtartására - állítja Kiss. A megszokott kormányzati és üzleti stratégiák, válaszok ugyanis hatástalanok.
