- Hogy került Kínába, és miért döntött úgy, hogy ott marad?
- Kelet-Ázsia több okból is felmerült bennem úti célként. A nyolcvanas években édesapám több évig ott dolgozott a General Electric szakembereként. Engem először még filozófia szakos ELTE-s koromban ragadott meg Kína, mégpedig a Tao Te-king újrafordítója, Karátson Gábor óráin. Később a CEU-n, majd a bécsi Diplomáciai Akadémián már kifejezetten a Kelet-Ázsia, illetve az EU-Ázsia szakirányt választottam. A Távol-Keletre néhány éves balkáni kitérő után kerültem, ahol az EBESZ boszniai missziójában dolgoztam. Ott maradni sokkal egyszerűbb volt, mint kikerülni. Egy húszmilliós városban a munkamániástól a léhűtőig mindenki megtalálja a számítását. Én először nyelvet tanulni és tanítani jöttem azzal a szándékkal, hogy két évig maradok - ennek már tíz esztendeje.
- Mivel foglalkozik egy interkulturális tanácsadó?
- Sanghajban összetalálkoztam egy kínai jogásszal, aki tanácsadó projektjei számára olyan hátterű szakembert keresett, mint én. Ez rendkívül tanulságos időszak volt, mivel jobbára regionális székhelyeken pártkáderek vagy állami vállalatok számára adtunk tanácsot. A következő években mint mindenki, én is átmentem Ázsia buktatóin, amíg kialakítottam a magam stílusát. Jelenleg Sanghajban egy kínai, Magyarországon magyar partnerekkel vezetek egy-egy tanácsadó teamet, Nyugat-Európa- és Ázsia-szerte vannak projektjeink. Tanácsadóink alapvetően kínai szakembereknek segítenek belenőni a nemzetközi vállalatvezető szerepébe, ideértve a menedzserek vezetési módszereit, kommunikációs eszközeit és szokásait, valamint azt, hogyan ültetik át a cég stratégiáját a mindennapi gyakorlatba. Trénereink és tanácsadóink csoportokkal és egyénekkel is dolgoznak. Segítünk olyan európai középvállalatoknak is, amelyek az ázsiai piacon most teszik meg az első lépéseiket. Számukra az üzleti terv lokalizálásánál és az első projektek beindításánál nyújtunk szolgáltatásokat. Ezek nagy része egyelőre Nyugat-Európából kerül ki.
- Általában milyen célcsoport keresi fel tanácsadásért és milyen mértékben tud hozzájárulni egy üzlet sikeréhez?
- A modern vállalatok számára elengedhetetlen a folyamatos tanulás, fejlődés, enélkül nem maradnának piacon. Embereik viszont nagyon elfoglaltak, ezért külső tanácsadókra van szükségük ahhoz, hogy az új vagy bevált módszereket elsajátítsák és átültessék a gyakorlatba. Jelenleg cégünk hatvan százalékban nemzetközi nagyvállalatoknak dolgozik. Rendszeres ügyfelünk az Alcatel-Lucent, a holland DSM, valamint a Pepsi, a Henkel, a Logitech és sok más multinacionális vállalat. Klientúránk kisebbik fele sikeres európai középvállalatok kelet-ázsiai kirendeltségei közül kerül ki. Dolgoztunk nagy kínai cégeknek is, de az ő elképzeléseik a vezetési tanácsadásról még nem csengenek egybe a mi multikon felnőtt szolgáltatásainkkal. A legdinamikusabban növekvő piac számunkra az Ázsiába érkező európai kis- és középvállalatoké.
A kínai piac gyorsan differenciálódik, és a nagyok sokszor nem tudják tartani a lépést, főleg a szolgáltatási ágazatban és a tanácsadásban. Magyar ügyfelünk kevés volt eddig, talán mert a magyar gazdaság jelenleg otthon sem teljesít úgy, hogy abból nemzetközi sikerek legyenek. Külön csoportot képeznek munkánk során a Kelet-Ázsiába delegált nemzetközi szakemberek. Őket nemcsak a szakmai fejlődésben támogatjuk, de átsegítjük a kulturális váltás nehézségein is. E folyamatnak három tipikus fázisa van. Az első, hogy az illető megérkezése után Ázsia-őrületbe esik: tajcsizik, taoizmusról szóló könyveket olvas és azokból próbál mindent megoldani, a cégproblémáktól a családi gondokig. A második fázis akkor kezdődik, amikor az illető rájön, nem fog csodákat produkálni Ázsiában, ráadásul a kulturális kihívások miatt még annyira sem teljesít, mint otthon. Ez az itt élő külföldi számára a bosszankodó, morgolódó időszak. A tézis és antitézis után, ha az illető eljut odáig, a szintézis következik, amikor kialakítja a saját, kulturálisan kompatibilis, de azért egészségesen szkeptikus stílusát.
- Hogyan látja, melyek a főbb töréspontok az európai és a kínai kultúra között, és milyen kihívásokkal szembesülnek a kínai piacra igyekvő európaiak?
- Az európai ember számára a legnagyobb kihívás, hogy fogalma sincs róla, mibe vág bele, ha Kínában vagy Kelet-Ázsiában kezd üzletelni. Jellemző, hogy az európaiak elbizakodva érkeznek, és ha nem elég lelkendező a fogadtatás, türelmetlenné válnak. Ez Magyarország esetében többszörösen így van: egyrészt a magyar kicsi, de nagyon büszke nép, másrészt az átlag magyar üzletembernek nincs annyi nemzetközi tapasztalata, mint holland vagy portugál társának. Kelet-Ázsiában azonban át kell állni. Itt a verseny hatalmas, Európa és Amerika egyformán messze van, és az emberek keményen dolgoznak. Ám ha az üzletember hajlandó hasonlóan keményen dolgozni, gyorsan tanulni és egészséges humorral hozzáállni a bosszantó dolgokhoz, akkor kimeríthetetlenek a lehetőségek.
- És mit látnak a kontinensünkre igyekvő kínaiak?
- Az Európába érkező kínaiak gyakorlatilag időutazók: számukra hatalmas döbbenet, hogy Kínát itt hatalmas és ígéretes, de szegény országként tartják számon, hogy a politikai rendszerüket mennyire lenézik, és hogy az olcsó áruban, munkaerőben gyakran fenyegetést látnak. E behatásokra az Európában élő kínainak segítség nélkül, a nulláról kell válaszreakciókat kialakítania. Ezek az emberek azonban a túlélés és a rugalmas hozzáállás nemzetközi nagymesterei - Kambodzsától Boszniáig nem jártam még olyan helyen, ahol ne a kínaiak találtak volna rá a legjobb üzleti lehetőségekre.
- Hogyan teljesítenek a magyar cégek Kínában?
- Magyarország kicsit későn kezdett hozzá a kínai lehetőségek kiaknázásához. Bár hagyományosan jó kapcsolatokat ápolunk, Kína gazdasági térképén tulajdonképpen nem vagyunk jelen, illetve nem olyan mértékben, ahogyan azt európai helyzetünk és lehetőségeink megkívánnák. Lehet például tokajit kapni Sanghajban, sőt választhatok, hogy hongkongi vagy olasz importőrtől veszem meg. A hungarikumokat nemcsak az árukereskedelemben, de a találmányoknál és a kultúrában is rendszerint külföldiek hozzák be, egyszerűen azért, mert gyorsabban reagálnak és nem kicsinylik le a versenytársakat. Kína ugyanakkor nyitott lenne a Magyarországról érkező termékekre, szolgáltatásokra és behatásokra, ideértve a turizmust is. Úgy tartják, hogy a magyarok nem olyan "felkapaszkodottak" Kína irányában, mint mondjuk a németek vagy az amerikaiak. A gazdag kínaiak már unják a francia bort, a német kolbászt és az angol kristályt, változatosságra vágynak - piac tehát van. Remélem, hogy hamarosan megjelenik a magyar cégek új generációja, amelyik hosszú távú tervekkel és a helyi piac iránti valódi érdeklődéssel érkezik.
