Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Tavaly megválasztották Az év vállalkozójának, 2005-ben lovagkeresztet kapott, és a cége is számos díjat besöpört - mindehhez alig múlt 40 éves. Hogyan fogadták el ebben a nem éppen fiatalok által uralt szakmában?
- Nem nagyon volt időm ezen gondolkodni sem itt, az Arcadomnál, ahol hirtelen több problémát is meg kellett oldani, amikor vezérigazgatóként 2005-ben ide kerültem, sem korábban a TriGránitnál. Amikor a formálódó TriGránit megkeresett, 31 éves voltam és fejlesztési igazgatóként a WestEnd előkészítésén kezdtem dolgozni. A közterületi kapcsolatokkal, konkrétan a Ferdinánd híd és a Váci út felújításával és az aluljáró megépítésével foglalkoztam. Egy év alatt Budapesten egy hidat egy alatta működő vasúttal felújítani, példa nélküli volt, ráadásul mellette nyolcezer kamionnyi építési anyag jött-ment a WestEnd építéséhez. Ez egy organizációs csoda volt, s az elfogadtatásom helyett inkább emiatt voltak álmatlan éjszakáim. Különösen amikor Demján Sándor azt mondta, nem hiszi, hogy időre elkészülünk. Én pedig váltig állítottam, hogy de igen, kész lesz.
- Vagyis már egészen korán bizalmat szavaztak önnek egy városképet meghatározó fejlesztés megvalósításában.
- Megkerestek, mert szükségük volt egy fiatal mérnökre, aki jól beszél angolul és szót ért az amerikaiakkal.
- Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy az egyetemi évei alatt Ausztráliában már találkozott az angolszász építészettel is, ott írta a diplomamunkáját és némi gyakorlatot is szerzett.
- És az is, hogy Amerikában mosogattam egy fél évig, dolgoztam egy finn farmon, és Angliában is, amikor halasztottam egy évet az egyetemen.
- Ha már az ausztrál egyetemnél tartunk, van különbség a magyar és az angolszász építőmérnöki képzés között?
- A hazai oktatás sokkal színvonalasabb. Fél év kint tanulás után már visszahívtak dolgozni az egyetemre, ahol a saját diáktársaimnak tartottam előadást. A magyar mérnökképzés nagyon magas szintű, ezt a saját pályámon is igazolva láttam. Elméleti síkú ugyan, kevés az eszköz, de ez az elméleti tudás megkérdőjelezhetetlen. Ott más a felszereltség, látszik, hogy több a pénz, de a tudásra ez már nem vonatkozik.
- Ezután nem akart kint dolgozni?
- Nem, kezdettől itt akartam boldogulni. Amikor 1992-ben végeztem, akkor mentek csődbe az állami vállalatok, egyik a másik után, ilyen helyzetben találtam rá a Magyar Építő hirdetésére. A szakmai ranglétrát elég gyorsan végigjártam. Vállalkozási mérnökként kezdtem, aztán marketing főmérnökként folytattam, majd a projektmenedzselés következett, végül a TriGránit.
- Miközben még az a nyolcezer kamion a WestEnd körül forgott, már a Millenniumi Városközpont koncepcióján dolgozott. Ha ma ránéz erre a területre, ilyennek képzelte tíz évvel ezelőtt?
- A legfontosabb elem, a kongresszusi központ és az ahhoz csatlakozó szállodák nem valósultak meg. Szerintem két nagyon jó dolgot talált ki a TriGránit annak idején: az egyik ez, a másik a ferihegyi gyorsvasút, ami szintén nem valósult meg. Ettől függetlenül azonban ez a városközpont nagyon jó hely lesz, ha elkészül.
- E projekthez köthető a lovagkeresztje is.
- A Művészetek Palotája és a Vodafone-székház köthető még a nevemhez a TriGránitnál, ahol akkoriban, 2000-2005 között léptem elő country menedzserré. A lovagkeresztet a Művészetek Palotájáért kaptam.
- Mindeközben az ingatlanszakmai képzésére is gondot fordított, ekkor szerezte meg az angliai nottinghami egyetem okleveles ingatlanszakértő diplomáját az építőmérnöki mellé. Nem volt ez sok egyszerre?
- Mindenképpen szerettem volna egy nemzetközi minősítést szerezni.
- Ilyen tapasztalatokkal a háttérben ez érdemi hozzájárulást adott a munkájához?
- Mindenképpen, de azért olyan tárgy is volt, amelyben én tettem hozzá, mert a magyarországi gyakorlatról többet tudtam, mint a tanárok. Ugyanakkor olyan számítási módokat ismertem meg, olyan megtérüléseket, hozamokat számoltam, ami az angolszász gyakorlatban terjedt el, és nálunk nem szokásos szerződésfajtákkal is foglalkozhattam. Magyarországon - amúgy érthetetlen módon - nem divat például a földbérleti szerződés, számos országban viszont igen, és az ehhez kapcsolódó számításokat is ott tanulhattam meg.
- Van még olyan terület, ahol szívesen képezné tovább magát, vagy olyan téma, amelyben szívesen elmélyülne?
- A képzésekre a hr-es tesz javaslatot, és én döntök róla. Talán ledoktorálnék még, de egy újabb egyetemet már nem vállalnék be. És ha nem jön közbe a válság, a holdingszerkezetünk megformálásában is elmélyültem volna. Az alapok készek, hiszen ott vannak a külföldi referenciáink, a működőképes külföldi vállalataink. Az Arcadom stratégiája az, hogy egy kis regionális multi legyen, erre válság nélkül is kellene két-három év. Most azonban ezt egy kicsit félreraktam, válságban nem deregulációval foglalkozik az ember, hanem pont fordítva.
- Már most is egy multicég vezetője, ez pedig markáns vezetéstudományi ismereteket követel.
- Valahol az igazi és a "kényszermulti" között vagyok. A vezetési ismereteket pedig az ember nem az iskolában sajátítja el, hanem tanácsadók által és menet közben. Komoly szerepe van a tulajdonostársakkal való beszélgetéseknek is - tulajdonos is vagyok az Arcadomban -, és ott a TriGránit mint minta, rájuk nyugodtan mondhatom, hogy multinacionális nagyvállalat. Érdemes azokat a részeket átvenni, amelyek egy építőipari cégnél is működnek.
- Könnyen dönt?
- Muszáj könnyen és gyorsan dönteni, utána pedig nem szabad tovább rágódni rajta, hanem végig kell csinálni. A gyötrődéssel az ember csak emészti magát.
- Hogyan választja ki a munkatársait?
- Egyfelől örököltem egy céget, amellyel három év alatt formáltuk egymást olyanná, amilyen most. Másfelől a szaktudás, a megbízhatóság, a motiváltság és a motivációra való nyitottság a fő szempontok. Ezt a munkát csak erős belső motivációval lehet csinálni, hogy akarjam és élvezzem is közben - és ehhez nem elég a pénz. A külföldi igazgatók kiválasztásában operatívan részt veszek, a hazai cégnél középvezetői szintig a hr és az alattam lévő stáb választ, én pedig jóváhagyom. Az igazgatói szintig én is benne vagyok az operatív döntésben.
- Mit tart a pályája csúcsának?
- A Művészetek Palotáját és a lengyelországi Bonarka City Centert, amely 40 ezer négyzetméterrel nagyobb, mint a WestEnd. Ez mind a mérete, mind a rövid határidő miatt óriási kihívás, ráadásul mindezt külföldön kell megvalósítani.
- Szakmai hitvallását hogyan foglalná össze?
- Mindig minőségi épületet kell építeni. Ugyan a tömegtermelés nem kerülhető el, de az embert nem az élteti, hogy egy doboz bevásárlóközpontot építsen valahol vidéken vagy külföldi vidéki városban, hanem az, hogy egy Művészetek Palotáját, egy Nemzeti Színházat vagy egy WestEndet hozzon létre - ez a szakma igazi csúcsa.
- Mivel lehetne ezeken is túllépni?
- Szívesen csinálnék valamilyen nagy, mérnöki létesítményt, mondjuk egy autópályát. Vagy legyen nagyon szép, különleges, mint egy kis ékszerdoboz. Igaz, épületfelújításban már részt vettünk, de nem generálkivitelezőként.
- Mit jelent az ön számára Az év vállalkozója díj?
- Mindenképpen ösztönzést arra, hogy csinálni kell, és jól kell csinálni. A következő időszak nagyon nehéz lesz. A szervezetfejlesztés leáll, az ember áttér a hadigazdálkodásra, hogy fél év múlva ne álljunk fejre. A legrosszabb forgatókönyvre is fel kell készülni. Az Arcadom egyik erőssége a magasan kvalifikált szakembergárda, másik erőssége a tulajdonosa és a menedzsment, a harmadikat pedig a referenciáink jelentik. Ésszerű áldozatokkal ezt a magasan képzett szakembergárdát egyben kell tartani. Most minden cégvezető számára ez jelenti a legnagyobb kihívást.
