A Magyarországon működő, német tulajdonú vállalatoknál a bérnövekedés jövőre a válság ellenére is 6-6,5 százalék közt alakulhat, igaz, ez elmarad az idei 8,5 százaléktól - mondta a Napinak Maria Smid, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) és a bécsi Kienbaum vezetői tanácsadó cég bérezési tanulmányának egyik készítője. A szakember szerint az érintett cégeknél a közeljövőben nem várható jelentős leépítés, mert azok inkább kivárnak, s a válság hatásainak kibontakozása után döntenek magyarországi egységeik sorsáról.
A 69 magyarországi német vállalat mintegy 10 ezer dolgozójának adatait feldolgozó, idén szeptember és október között végzett felmérés 26 tipikus munkahelyre vonatkozóan minden releváns bérezési információt bemutat. Az adatok nem reprezentatívak: a vállalatok közt nagyobb számarányban fordulnak elő gép- és járműgyártással, fémkitermeléssel és -feldolgozással, kereskedelemmel vagy vállalati tanácsadással foglalkozó cégek. Szintúgy torzíthatja az eredményt, hogy a vállalatok 38 százaléka budapesti székhelyű, míg csupán 3-3 százalékuk észak- vagy dél-magyarországi illetőségű.
A tanulmány alapján a fizetések szempontjából a dolgozó vállalati hierarchiában betöltött szerepe és a vállalat nagysága játszik döntő szerepet. A fizetésbeli különbségek a ranglétra szerinti besorolásban szembetűnőek: a vezetés legfelső rétege összesen 45 százalékkal többet is megkereshet, mint az eggyel alatta elhelyezkedők. A különbség ugyanakkor nemcsak vertikálisan, horizontálisan is jelentkezik, a vizsgált cégek eltérő adottságaiból fakadó egyenlőtlenségek miatt egyes hatásköröknél is nagy a szóródás: a vállalatvezetők éves fizetése 3,2-90 millió forint, a menedzsmenté 895 ezer-68 millió, a szakképzett munkásoké 640 ezer-25 millió, a hierarchia alján elhelyezkedő szakmunkásoké pedig 580 ezer-13 millió forint között alakul. Az elmúlt évtized adatsorai alapján szembetűnő, hogy a bérek az elmúlt tíz évben minden hierarchiaszinten megkétszereződtek.
Régiós összehasonlításban a cseh alkalmazottak minden szinten magasabb fizetést kapnak, mint magyar kollégáik, az eltérés különösen jelentős a munkásoknál, ahol a 20 százalékot is eléri, a vezető beosztásúak 6-10 százalékkal kapnak többet Csehországban, mint határainkon belül. Ezzel szemben a szlovákiai szakembereknek 20, a vállalatvezetőknek és a fizikai munkásoknak pedig 10 százalékkal kevesebbet fizetnek, mint a magyaroknak. A fizetés lényegi meghatározója a vállalat mérete is, s különösen jellemző ez a vezető beosztásúak fizetésére: a nagyvállalatoknál dolgozók akár 60 százalékkal is többet kereshetnek, mint a kisebb cégeknél foglalkoztatott kollégáik, a legfeljebb öt alkalmazottal működő vállalkozások vezetői pedig csak feleannyit kapnak, mint a több mint félezer főt alkalmazó cégeknél dolgozók. E különbséget a tanulmány a vezetőt illető eltérő elvárásokkal, a pozícióval járó felelősség méretének változásával és a vállalatok közti verseny intenzitásának eltérésével magyarázza. A földrajzi elhelyezkedésből is jelentős fizetésbeli különbségek adódnak, így míg Budapest, Nyugat- és Kelet-Magyarország homogénnek tekinthető, addig a bérek Dél-Magyarországon és Budapest 30 kilométeres körzetében mintegy 20 százalékkal elmaradnak az előzőektől. Jelentős eltérés van az ágazatokat tekintve is: egy hitelezéssel vagy biztosítással kapcsolatos ágazatban elhelyezkedő csaknem kétszer annyi fizetést kap, mint vállalati tanácsadással vagy könyvvizsgálattal foglalkozó kollégája. A legjobban fizetett ágazatok közé tartozik a vegyipar és a gyógyszeripar, az építőipar vagy a műanyaggyártás, legkevesebbet a kereskedelemben és a textiliparban dolgozók kapnak. A bérezéssel csaknem egyenes arányban áll a munkavállaló iskolai végzettsége: a vezető pozíciót betöltő, csupán érettségivel és a már diplomával rendelkezők fizetése közt akár háromszoros is lehet a különbség. A tanulmány által vizsgált 69 vállalat vezetői közt legnagyobb arányban a műszaki diplomával (52 százalék) rendelkeztek, ezt a gazdasági és társadalomtudományi végzettségűek (44 százalék) követték, míg a természettudományos fokozatot szerzettek aránya csupán a három százalékot közelítette. A kor és a fizetés összefüggését vizsgálva kiderül: 30 év felett az egyes pozíciókban kiegyensúlyozottan alakulnak az átlagbérek, egészen a nyugdíjazásig. Egyenletes a pozíciónkénti kormegoszlás is: a vállalatvezetők átlagéletkora 46, a menedzsmenté 41, a szakképzett munkásoké pedig 37 év körül alakul. A vállalat iránti hűség, azaz az átlagosan egy munkahelyen eltöltött idő nyolc év, s a válaszadók 73 százaléka nyilatkozott úgy: belépése óta ugyanazt a pozíciót tölti be. Fizetés szempontjából máig meghatározó a munkavállaló neme: a nők átlagosan 15-20 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Az előző évekhez hasonlóan tradicionálisan női állás a könyvelő, a személyzeti és a titkárnői pozíció, míg jelentősen alulreprezentáltak a hölgyek a technikai és az it-ágakhoz közeli pozíciókban.
Szerencsi Ágnes