Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Január elején megkapta a Popovics-díjat, amelyet az MNB évente azoknak a gazdasági szakembereknek ítél oda, akik kiemelkedően járultak hozzá a magyar közgazdasági gondolkodás fejlődéséhez. Mivel érdemelte ki ezt a díjat?
- A díjat az MNB-től kaptam, leginkább az MNB illetékeseitől kellene ezt megkérdezni. Engem is meglepett valamelyest, hogy rám gondoltak, ugyanakkor az volt a benyomásom, hogy nem annyira a magyarországi közgazdaságtudomány fejlődéséhez, mint inkább a jegybank szakembergárdájához való "hozzájárulásom" nyomott az ő szemükben igazán a latba. Az elmúlt másfél-két esztendőben viszonylag nagy számmal alkalmazott az MNB olyan diákokat és kollégákat elemzői pozícióban, akiknek a szakmai fejlődéséhez valamilyen módon közöm lehetett. Magyarországon főként az MNB használ olyan elemzői készségeket, képességeket, amelyeket közgazdaságtan címén a legszívesebben tanítok, s aminek a hiányát Magyarországon még mindig érzem. Önmagában már az jó volt, hogy az MNB fölvette egykori diákjaimat elemzőinek, hiszen ezzel kifejezte azt, hogy szerinte is azt kell csinálni, ami szerintem is a leginkább sürgős most Magyarországon.
- Ön 2002-től a mai Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) makroökonómia tanszékének volt a vezetője, illetve 2004-től az akkor létrejött makrogazdasági elemző és előrejelző szakirány felelőse egészen tavaly nyárig, amikor átment az ELTE-re azzal a tervvel, hogy elindítja a most szeptemberben induló alkalmazott közgazdaságtan képzést. Honnan jött az ötlet?
- A történet ebből a szempontból régebbi. Én nemcsak a Közgázon, hanem a Debreceni Egyetemen is oktattam, 2002 előtt is és azalatt is, amíg a Corvinuson voltam tanszékvezető, és mindvégig az volt a tapasztalatom a közgazdasági képzésekkel, hogy a kurrikulumok, a profilok nagyon nem tiszták. Így azok az oktatási programok, amelyek mára általános áttekintés nélkül, toldozgatva-foltozgatva kialakultak, nem túl szerencsésen képezték a diákokat bizonyos tevékenységekre. A Bologna-programnak és struktúrának a bevezetése, a kétciklusú, lineáris képzési rendszerével még egyértelműbben megvilágította, hogy amikor az alsó fokú képzésben, azaz a bachelor (BA) programban három évbe akarják belesűríteni azt a sokszínű oktatási programot, amelyet korábban öt évig tanítottak, akkor abból nehézségek lesznek. A BCE és az egyéb magyarországi közgazdasági képzések egy olyan általános kurrikulumot tanítanak, amelyben a magyar közgazdaságtan gyakorlata szerint nagyon sokféle tantárgy helyet kap, azonban azt ennyire korlátozott idő alatt már nem lehet jól megtanítani. További hiányosság, hogy a közgazdaságtan formalizált elméletének és struktúráinak a megtanítása, amit én a legfontosabbak tartok, a magyar képzésből szinte teljes egészében hiányzik.
- Az egyetemi előadásain és a különböző cikkein keresztül az említett közgazdasági módszer hazai terjesztőjeként, illetve védelmezőjeként lett ismert. Az ELTE-n induló képzés tantervében azonban az ezt képviselő fővonal mellett a közgazdaságtudománynak a többi társadalomtudománnyal való szorosabb kapcsolatát bemutató, interdiszciplináris megközelítése is megjelenik. Ez mennyiben tükrözi az ön szemléletmódját és mennyiben kötődik a program többi kidolgozójához?
- Valóban az a helyzet, hogy én a formalizált, absztrakt, modellszemléletű, logikailag koherens közgazdaságtan műveléséért, ha úgy tetszik magyarországi meggyökereztetéséért ügyködtem az elmúlt évtizedekben. Ebből azonban egy cseppet sem következik az, hogy bármiféle problémám volna egyéb, a gazdaságra vonatkozó nézetekkel, puhább társadalomtudományokkal.
Az én kritikám a létező közgazdasági képzésekkel szemben, az a kettőnek a súlyos keveredése. Nem az a kérdés, hogy kell-e tanítani egyéb társadalomtudományokat, akár másfajta, kevésbé formalizált, inkább történeti közelítéseket, szociológiába hajló vagy ilyen természetű empirikus, illetve elméleti struktúrákat. Csak azt kell mindig tudni, hogy éppen mikor mit csinálunk. A különböző szemléletek egymással való keveredése nem működik. Az itteni programban nagyon erős matematikai, statisztikai és ökonometriai alapstruktúrákra épített, mikro- és makroökonómiai közgazdasági alapot szeretnénk nyújtani, és ezzel párhuzamosan és időben teljes egészében egyenrangúan a diákok ugyanúgy tanulják a megfelelő társadalomtudományokat. A kettőt nem egymás helyett kell oktatni, de nem is egymással keveredve, mivel a különböző megközelítések különböző módszereket és szemléleteket használnak.
- Mennyiben tekinti a képzést a közgazdaságtudományt oktató felsőoktatási intézmények versenytársának és mennyiben egy azoktól független, a többihez képest alternatív közgazdasági ismereteket nyújtó programnak?
- Azt gondolom, hogy versenytársként jelenünk meg és ez így van rendjén. Egy kicsit disszonáns módon a közgazdasági szakma képviselői megállás nélkül versenyről beszélnek, annak előnyeit és következményeit taglalják és a magyarországi felsőoktatásban hagyományosan nincsen verseny. Nem működik, hogy a különböző programok diplomások elhelyezkedésével és sikereivel egymással versenyezve bizonyítsák azt, hogy az ő tevékenységük piacképesebb és használhatóbb képességeket és tananyagokat tanít a diákoknak. Igyekszünk majd mást tanítani, sokkal nagyobb súlyt helyezni azokra az elméleti struktúrákra, ami a többi oktatási programban szerintem kevéssé történik meg. Nagyon szeretnénk hangsúlyozni a nemzetközi standardokat, s ebben egyértelműen illeszkedünk a Bologna-programba. Nemzetközi tankönyveket, tananyagokat használunk az alapképzésben és ezekre építjük az oktatási programot. Az a célunk, hogy a végzett diákjaink akármelyik master (MA) programba elmehessenek Európába úgy, hogy ne kelljen magyarázkodniuk, hogy milyen könyvből, milyen tantárgyat tanultak.
- A képzés egyik fő célja, hogy versenyképes diplomát nyújtson a hallgatóinak. Mit takar ez ma a közgazdaságtudományi ismeretek esetében?
- BA-szinten talán még nem látszik annyira, és a mi programunk jelenleg kizárólag BA-képzésre vállalkozik, de viszonylag rövid idő alatt szeretnénk MA-programot is összeállítani. Ha megnézzük az igényesebb, tudományosabb cégek vagy akár a nemzetközi nagyvállalatok, multik munkaerő-keresletét, egyre többször találkozni olyan hirdetésekkel, hogy előnyt élvez az a jelentkező, aki külföldi diplomával rendelkezik.
A Popovics-díjjal a jegybank elismerte azt, hogy az a fajta képzés, amit a makrogazdasági elemző és előrejelző szakirányon nyújtottunk, számára megfelelő volt. Azt megelőzően azonban nagyon gyakran nézett külföldre. Az MNB hivatalos képviselőitől lehetett olyat hallani, hogy "rendben van, felvesszük a Magyarországon diplomát szerzett diákokat", aztán a második hónapban beiskolázták őket a Közép-európai Egyetemre (CEU) két évre és mindaddig, amíg egy CEU master fokozatot nem szereztek, addig komoly kollégának nem fogadták el őket. Vagyis a versenyképesség azt jelenti, hogy azok a diákok, akik nálunk végeznek, később a világ bármely MA-programjára mehetnek továbbtanulni, mivel ugyanazokat a modelleket, módszereket tanulják meg és használni is tudják.
- Miért volt szükség arra, hogy a képzést egy olyan egyetemen indítsa el, ahol eddig nem volt közgazdasági oktatás?
- Magyarországon a rendszerváltással a gazdasági-társadalmi életnek bizonyos ágai viszonylag gyorsan és radikálisan, mások pedig nagyon korlátozottan alakultak át, s ez különösen igaz az állam által dominált területekre - ilyen a felsőoktatás is. Ezek változnak ugyan és vannak ígéretes momentumok, de ez az átalakulás borzasztó lassú.
A közgazdasági felsőoktatásban a szervezeti-intézményi kötöttségek nagyon nehézkessé teszik a fejlődési folyamatot. Tanszékeket nagyon nehéz megszüntetni, 40-50 éves kollégáknak azt mondani, hogy nem volna baj, hogyha bemennél valami iskolába és tanulnál valami olyat, ami friss és jó, mert az, ami húsz évvel ezelőtt jó volt, az különösen a közgazdaságtan területén, de a társadalomtudományokban általában érthető módon nem nagyon jó. Emiatt a létező intézményi keretek között koherens új kurrikulumot felépíteni, úgy tűnik, nem lehet. Szakirányként még valamilyen szinten lehetett, azonban amikor a Bologna-tantervek készültek, akkor kiderült, hogy a már meglévő intézményi keretek között egy koherens BA-kurrikulumot összeállítani valószínűleg már nem nagyon lehet. Emiatt fogadtam el az ELTE invitálását, mert azt gondoltam, hogy egy olyan intézményben, ahol eddig semmilyen közgazdasági program nem volt, ott egy új kurrikulumot az intézményi-szervezeti kötöttségek nélkül ebben az értelemben könnyebb lesz felépíteni. Eddig egyelőre nem csalódtam.
