- Hogyan lesz valakiből takarékszövetkezeti vezető?
- Az Agrobank zirci fiókjának megnyitásánál bábáskodtam, majd a Postabank veszprémi fiókjának létrehozásában működtem aktívan közre. Tulajdonképpen két itt eltöltött év után lettem a Zirci Takarékszövetkezet elnöke, ahol egy vezetői válságot kellett megoldani. Semmit nem tudtam a takarékszövetkezetekről, csak belecsöppentem a szektorba. Autodidakta módon megtanultam a szakmát. Zirc valaha járási székhely volt, szép és izgalmas munkát végeztem ott.
- Nem okozott nehézséget, hogy elfogadtassa magát?
- Itt nincsenek zárt csoportok, ahová be kellene jutni. Az egész szektor egyébként sem tekinthető egyetlen közösségnek, kisebb baráti társaságok vannak, üzleti érdekeltségről is beszélhetünk.
- A takarékszövetkezetek kívülről elég sajátos képződménynek látszanak. Mintha az itteni vezetők mindenki másnál jobban óvnák saját kis territóriumukat. Ön ezt hogyan látja?
- Az biztos, hogy erősek a helyi közösségek. A függetlenség, amely tiszteletre méltó, abban az értelemben zavaró lehet, hogy a takarékok így a központi ajánlásokat sem fogadják szívesen. Az előző elnöknek volt ezzel kapcsolatban egy jó mondása: mindenki tudja, hogy a legrövidebb út a légvonal, de én ismerek egy még rövidebbet az erdőn keresztül. Ez nagyon jellemző ránk. A takarékok is jól példázzák az általános magyar mentalitást: valami ellen nagyon jól és hatékonyan képesek vagyunk összefogni, ugyanez azonban már nem megy, ha valami mellett kell kiállni.
- Ön mégis egyre jelentősebb szerepet vállalt az integráció vezetésében…
- Építkező típusú ember vagyok. Zircen a vezetői problémák megoldása után sikeresen levezényeltem egy egyesülést. Amikor a működés már zökkenőmentes volt, más feladat után néztem. Dolgoztam az integrációban, be is választottak az elnökségbe. A Takarékbank elnöki székébe akkor kerültem, amikor visszavettük a többséget a németektől.
- Nem búcsúzott fájdalommal ettől a széktől?
- Tudomásul kell venni, hogy ezt a feladatot rotációban látjuk el. Igazság szerint azonban magam sem szerettem volna még egy ciklust végigcsinálni. Ez a poszt ugyanis inkább tiszteletbeli, bár az így szerzett tapasztalatok nagyon fontosak a mostani munkámhoz is. Számomra az a jó, ha elemekből összerakhatok valamit, ami azután működik is.
- Arra utalt, hogy bár az integráció csúcsszervei - mint elemek - régóta adottak, együttes működésükre azonban érzékelhetően ráfért - finoman szólva - a hangolás.
- Munkám egyik legfontosabb pontjának valóban azt látom, hogy szinkronizáljam a társzervek működését, a polihisztorokban nem hiszek. Az összehangolás tehát nem jelentheti azt, hogy beleszólunk a másik munkájába vagy helyette akarunk bármit is elvégezni. Azt szoktam mondani, hogy a bank a támadó játékos, az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap (OTIVA) a védő, az OTSZ pedig a középpályás.
- Úgy tudom, futballozott, így érthetőbb ez a hasonlat. A Takarékbank vezérigazgatója, Csicsáky Péter ismert válogatott vízipólós volt. A sport netán beválik közös nevezőként?
- Ennél erősebb indíttatásunk is van. A csúcsszerveknek ugyanis a takarékszövetkezetek családjának érdekeit kell szem előtt tartanunk. Ha valamiben gátoljuk egymást, akkor valójában a szektor munkáját, eredményességét rontjuk.
- Ez mind nagyon jól hangzik, de konkrétan hogyan lehet felszámolni a múltban mélyen gyökerező konfliktusokat?
- Bármennyire furcsán hangozzék is: beszéddel. Kezdeményezésemre megállapodtunk abban, hogy hetente tartunk értekezleteket, ahol a legfontosabb kérdéseket áttekintjük és kialakítjuk a közös álláspontunkat. Régebben hetek is elteltek úgy, hogy a csúcsszervek vezetői nem találkoztak, a nem kitárgyalt problémák pedig csak rakódtak egymásra…
- Csak nem azt akarja mondani, hogy mára nyoma sincs semmilyen ellentétnek?
- Erről természetesen szó sincs. Meg kell azonban különböztetni az objektív és - ahogy én nevezem - a keletkeztetett konfliktusokat. Utóbbiak közé tartozik az eltérő méretből, taglétszámból, működési formából fakadó kérdések felnagyítása. Megítélésem szerint azonban, bár a takarékszövetkezeteknél valóban igen változatos formái előfordulnak az előbbieknek, sokkal erősebb az, ami összeköt bennünket, mint ami szétválaszt.
- Melyek az objektív konfliktusok?
- Ezek szerintem egyértelműen abból adódnak, hogy nem tartjuk be az integráció által hozott közös szabályokat, a közös cél érdekében nem tudunk mindig lemondani egyes vélt vagy valós érdekeinkről. Példaként említhetem a számítástechnikai egységesítés hiányát. Nálunk jóval gazdagabb nemzetek nem engedhetik meg maguknak, hogy párhuzamosan több megoldást futtassanak, nálunk pedig féltucatnyi a működő rendszerek száma. Ezen feltétlenül kellene, de nem könnyű változtatni.
- A három csúcsszerv újonnan megtalált összhangja számomra még mindig furcsa egy kicsit. Ez az összeborulás hogyan egyeztethető össze azzal, hogy az OTSZ-nek elsősorban érdek-képviseleti feladatai vannak?
- Ennek az érdek-képviseleti funkciónak nem az integráción belül, hanem kifelé van jelentősége. A belső érdekképviseletre vonatkozó igényt a magam részéről értelmezni sem tudom. Ilyesmi csak a rendszer hibás működéséből fakadhat. Ebben az esetben a társszervek nincsenek szinkronban, felborul az egyensúly, az egyik szereplő túlsúlyossá válik, miközben a másik létjogosultsága - különféle okok miatt - megkérdőjeleződik. Mindezen segíthetnek a rendszeres konzultációk, amelyek a szükséges külső érdekképviseletet is hatékonyabbá teszik.
- A külső feladatokról eszembe jutott, hogy gyakran van külföldön. Hol Brüsszelben, nemrég pedig Nagyváradon járt. Milyen feladatai lehetnek az OTSZ ügyvezetőjének a határainkon túl?
- Az Európai Szövetkezeti Bankok Egyesületének Brüsszel a székhelye, ott jönnek rendszeresen össze az európai szövetkezeti bankok vezető képviselői. Kiváló fórum eszmecserére, de üzleti kapcsolatok kialakítására is. Ami Nagyváradot illeti: Magyarország jó kapocs tud lenni az újabb és a régebbi tagállamok között.
- Nem valamilyen terjeszkedés van a háttérben, akár tulajdonosuk, a DZ Bank részéről?
- Maradjunk csak a kapocsszerep hangsúlyozásánál.
