Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A program elindítása előtt milyen gazdasági szempontú értékelés született a közoktatási rendszerről?
– A mai magyar iskolarendszer egy körülbelül száz évvel ezelőtti tudáskoncepcióval dolgozik, melynek lényege egy klasszikus ismeretanyag átadása, átörökítése nemzedékről nemzedékre. Ez a felfogás még az ókorból, Platóntól ered. Az előző évtizedekben azonban a tudásfelfogás és az iskoláztatás funkciója is gyökeresen megváltozott a fejlett országokban, főként az északi és angolszász területeken. A klasszikus tudás mellett használható tudást próbálnak átadni, olyan gyermekeket bocsátanak ki az iskolából, akikben a képesség is megvan az ismeretek alkalmazására.
A klasszikus ismeretanyagra épülő tudás ugyanolyan fontos, de az háttérismeretként, katalizátorként funkcionál, így jobb minőségű, használatképes tudást generál az előtérben, ahol a problémamegoldás zajlik. Az élethosszig tartó tanulás szlogenét jártunkban-keltünkben halljuk, de kevesen gondoljuk végig, hogy milyen előfeltételei vannak. Például hogy az iskola biztosítsa a kulcskompetenciákat. Az Európai Bizottság ajánlása szerint ezeket olyan mértékben ajánlatos fejleszteni az iskolarendszerben, hogy a kibocsátott gyermekek alkalmassá váljanak az életen át tartó tanulásra. Gazdasági szempontból ennek kulcsfontosságú szerepe van, ezért fontos, hogy Magyarországon is az ismereteket átadó, ugyanakkor a képességeket is fejleszteni tudó iskolarendszer jöjjön létre.
Iskolába zárt tudás
– Mi derült ki a Magyarországon készített kompetenciamérésekből?
– A 15 évesek körében végzett PISA-mérések szerint a magyar gyermekek alapvető szövegértési, fogalmazási, problémamegoldási gondokkal küzdenek, és a legkomolyabb nehézségük abból adódik, hogy elvont ismereteket – például egy matematikai képletet – még ha ismernek, sem tudnak alkalmazni valós helyzetekben. Iskolába zárt tudással rendelkeznek, amely a munkaerőpiacon nem vagy nehezen alkalmazható. E területen nyilvánvalóan beavatkozásra van szükség. Nem véletlen, hogy a PISA-teszteket nem oktatási, hanem gazdasági érdekeltségű szervezet rendelte meg, az OECD.
Azt térképezik fel évről évre, hogy milyen típusú tudás van jelen a különböző országokban, hiszen ez meghatározó lehet a befektetési döntések során. Bizonyos tőketípusok csak olyan helyekre áramlanak, ahol megfelelő tudás áll rendelkezésre. Ha a kulcskompetenciák nem alakulnak ki, akkor a munkaerőpiac olyan fiatalokkal kénytelen szembesülni, akikkel nem tud mit kezdeni vagy a képzésükre iszonyatosan sok pénzt kell fordítania.
– A jelenlegi kormányzat célja a munkaerő-piaci szerkezetváltás, azaz hogy magasabb képzettségű munkaerőt igénylő befektetők, például high-tech cégek jöjjenek ide a varrodák helyett. Véleménye szerint ehhez mennyi idő múlva állhat rendelkezésre megfelelő munkaerő-piaci kínálat?
– Éppen itt az ideje annak, hogy elkezdjünk ezzel foglalkozni. Már az első, 2000-es PISA-teszt előtt is tudta a szakma, hogy komoly gondok vannak. Korábbi vizsgálatok már a 80-as években jelezték, hogy probléma van a gyerekek olvasási képességeivel, ennek ellenére az oktatási kormányzatok nem avatkoztak be, nem indítottak el ilyen irányú reformokat. Most végre azon dolgozhatunk, hogy olyan taneszközöket fejlesszünk ki, amelyek a kompetenciák fejlesztését tekintik feladatuknak. A most induló tanév során közel 600 iskola kapcsolódik a programba, és ha megvan a fogadókészség a pedagógusok részéről, megfelelő irányba terelhető az oktatási rendszer. Azt nem lehet megmondani, hogy a program mikorra fejti ki hatását a munkaerő-piaci kínálatra. Az első generáció 12 év múlva jelenik meg az érettségin. Igyekszünk rövidíteni a folyamatot, éppen ezért nemcsak az első osztályosoknál kezdtük el a fejlesztést, hanem más bemeneti pontokon is.
Megváltozik a tanár szerepe
– Mi a komplex program lényege?
– A fejlesztések olyan taneszközöket hoznak létre, amelyek a kompetenciaalapú oktatásra helyezik a hangsúlyt, vagyis az ismeretek mellett a képességek differenciált fejlesztése is megvalósul. Egyrészt készül egy fejlesztési koncepció, amelynek alapján a fejlesztő csoportok kialakítják a tanterveket. Ehhez kapcsolódóan új tankönyvek, munkafüzetek, illetve tanári segédanyagok készülnek. Olyan eszközrendszert biztosítunk a tanárok számára, amely sokféle eljárást, módszert, tanulásszervezési megoldást kínál, annak érdekében, hogy a képességeket folyamatosan és differenciáltan fejleszthessék, hiszen sokféle gyermek van, sajátos fejlődési úttal.
Ez a tanári szerep megváltoztatását is jelenti; nem előadnak, inkább mentorként működnek. Nem véletlen, hogy a finnek a kutatás mellett a pedagógusképzésbe fektették a legtöbbet. Húzóágazatnak tekintik – teljes joggal. Ha mi is ilyen komolyan vennénk a kutatást és a pedagógusképzést, hihetetlen sikereket tudnánk elérni, hiszen a magyar pedagógusok alapképzettsége, felkészültsége nagyon jó.
– Nagy az ellenállás a pedagógusszakma részéről?
– Sokakban él az az előítélet és vélekedés, hogy a pedagógusok konzervatív emberek, akik nehezen változnak. A program az első évén van túl, tavaly 120 intézményben tesztelték. A visszajelzésekből az derül ki, hogy alapvetően pozitívan viszonyulnak ehhez a taneszközrendszerhez, úgy érzik, segíti a munkájukat, ezért megéri az energiabefektetést, amelyet igényel. A legtöbben azzal érvelnek a programmal szemben, hogy a gyermekek nem tudnak majd leérettségizni. Abból indulnak ki, hogy a diákoknak a matúrára iszonyatosan sok dolgot kell tudniuk tényszerűen. Az új érettségi viszont már nem kizárólag ismeretekre épül, egyik újdonsága, hogy alkalmazás-központú.
Évekre lesz szükség
– Mennyi forrás áll rendelkezésre?
– A program 3 milliárd forintos költségvetéssel működik. Ebből finanszírozzuk hat terület teljes taneszközrendszerének, valamint a pedagógus-továbbképzések anyagának fejlesztését, a mentorok kiképzését, mérőeszközök kifejlesztését és kipróbálását. Ennél jóval nagyobb összeg jut el az iskolákhoz pályázatok formájában. Nyerhettek pénzt a program tesztelésére, illetve az ahhoz való csatlakozásra. Külön pályázati forrás áll a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelését vállaló intézmények taneszközellátására, néhány szakmai szolgáltató pedig további iskolákat próbál „érzékenyíteni” a témára. Több mint 600 iskola kapcsolódik a programhoz, így több mint 40 ezer gyermeket érint.
– Mikorra dolgozhatjuk le a hátrányt és kerülhetünk legalább a PISA középvonalába?
– Kutatások szerint ha egy ország iskolarendszerének 3-5 százalékában megvalósulnak alternatív módszerek, azok egy idő után átitatják az oktatási rendszert. Mi – kényszerűen – türelmetlenek vagyunk, és a mostani rendszert katalizátornak tekintjük. Az lenne a jó, ha a kompetenciaalapú oktatásra építő, befogadó filozófiát valló intézménytípusok alkotnák a fő irányt, míg az alternatívát a szelektáló, elitképző iskolák. Utóbbiaknak nagyon fontos szerepe van egy olyan kiváló szellemi tőkével rendelkező országban, mint Magyarország, ám az iskolák 10-15 százalékánál nagyobb teret nem érdemes elfoglalniuk.
Az elitképzés veszélye, hogy minden iskola olyan akar lenni, mint a legjobbak. Ha szembesülnek vele, hogy ez nem működik, valamilyen módszerrel kirakják a gyermekeket. Többek között ezért ilyen nagy a lemorzsolódás. A nagy tömegnek olyan iskolába kellene járnia, amely eljuttatja a saját képességeivel elérhető legmagasabb szintre. Olyan iskolákra van szükség, amelyekben minden gyermek alkalmas és számít, minden gyermekre gondot fordítanak, és kell néhány olyan intézmény, amely csak a legtehetségesebbekkel foglalkozik.
