Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Sokakat meglepett, amikor hátat fordított a tőzsdének. Mi késztette a váltásra?
– Az ember egy idő után már nem tud ugyanolyan harcosan küzdeni, amikor azt tapasztalja, hogy folyamatosan falakba ütközik. Nekünk napról napra azzal kellett szembesülnünk, hogy a globalizáció – bár hasznot hoz az országnak – a tőzsdének kifejezetten káros, hiszen a Magyarországon megjelenő multik jellemzően nem a magyar tőkepiacról finanszírozzák magukat. A másik oldal, ami nem segítette a munkánkat, az a szabályozási környezet volt.
– A munkahelyváltozással aligha lephette meg főnökét...
– Természetesen váltási szándékomról az akkori tőzsdeelnök, Simor András is tudott. Ám cégének, a Deloitte-nak az invitálása csak egy volt a sok közül.
– Miért döntött akkor mégis a tanácsadó cég mellett?
– A kihívás igen komoly volt: az uniós csatlakozásra felkészíteni a hazai vállalatokat. Rendkívül sokat dolgoztunk a távközlési összekapcsolási díjak megteremtésén, az energetikai piacnyitás lebonyolításán, míg a bankoknál a Bázel II-es előírások teljesítésének felkészítése kínált komoly energiát. Óriási előnynek tartom, hogy e területeken lehetőségünk nyílt arra, hogy Magyarországon uniós szakértőket alkalmazzunk, akiknek munkáját a magyar piac speciális sajátosságainak ismeretében tehettük még hatékonyabbá. A munka „intellektuális” sikere mellett nem elhanyagolható tényező, hogy a Deloitte vezetési tanácsadási tevékenységét sikerült nullszaldóssá tenni, ami ilyen méretnagyságnál nem kis fegyvertény.
– Ha ennyire sikeresnek érezte a munkát, miért az újabb váltás?
– Látni lehetett, hogy az EU-csatlakozás után kevés helye maradt a hozzánk hasonló tanácsadó cégeknek azon feltételek mellett, ahogy akkoriban működtünk. A kis- és középvállalatokhoz nem illeszkedett az az üzleti modell, amit a Deloitte akkoriban alkalmazott, azok az üzleti partnerek pedig, akik egy ekkora cég partnereként szóba jöhetnek, nem igazán támaszkodtak helyi tanácsadó cégekre.
– És ekkor jött a MasterCard...
– Igen, bár meg kell mondanom, egy kicsit várnom kellett a lehetőségre, hiszen a társaságnál az idén alapos változások zajlottak, amelyek kapcsán korábban megkezdett tárgyalásaink félbeszakadtak. Ismerőseim nem is nagyon értették, miért nem élek valamelyik másik ajánlattal – mert azért több megkeresésem volt –, miért várok továbbra is a „bizonytalanra”.
– Miért is?
– Mert számomra egy teljesen új kihívást jelentett a bankkártyacégnél felkínált állás. Eddigi posztjaimon nem volt ennyire közvetlen kapcsolatom a széles értelemben vett lakossági ügyfélkörrel, itt viszont partnereinkkel, a bankokkal épp a fogyasztóval kell törődnünk, az ő igényeik megismerése után kell megfelelő válaszokat kidolgoznunk. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy régiónk piacai teljesen eltérő fejlődési szinten állnak a bankkártyahasználatban, talán nem kell tovább hangsúlyoznom, milyen vonzó feladat rejlik jelenlegi szerepkörömben.
Úgy kell felépítenünk a szervezetünket, hogy készek legyünk azon piacok (illetve az ott szereplő bankok) maradéktalan kiszolgálására, ahol még csak a kezdeti lépéseknél tartanak a kártyahasználat elterjesztésében (itt főleg technológiai segítségre van szükség), valamint arra is, hogy a fejlődő piacokat termékinnovációval és tanácsadással segítsük.
– Mennyire kész a budapesti MasterCard-iroda a feladatok ilyen széles spektrumának kezelésére?
– Átmeneti időszakban vagyunk, a képviselet most épül fel teljesen, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy az eddigi kulcspiacok – Horvátország és Magyarország – mellett a többi délkelet-európai állam is hozzánk került, amelyek irányítása korábban az olasz képviselet feladata volt. Most lényegesen többet kell dolgoznunk, hogy az ügyfelek a változásból semmit se vegyenek észre, ám úgy vélem, a jövő év elejére összeállhat hatékony, ám továbbra is kicsiny csapatunk. A kis csapatot azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert úgy vélem, csak egy elhivatott, magas képzettségű, egymással is szoros kapcsolatban álló szakembergárda képes arra, hogy új dinamizmust hozzon a piacra.
– Ha már a dinamizmust említi: a bankkártyacégekre – így a MasterCardra is – eddig a már-már zavarbaejtően diplomatikus magatartás volt jellemző, amikor a piaci problémákról, a partnerbankokkal kapcsolatos nehézségekről volt szó. Teret kaphatnak-e a jövőben a kritikák?
– A bankkártyapiac továbbra is bizalmi üzletág, ám bizonyos, hogy valami változóban van. Amikor a MasterCardot a bankok létrehozták, igazából nem foglalkoztak azzal, hogy meg tud-e állni a lábán, kihelyezték ide azokat a területeket, amelyekkel nem tudtak vagy nem nagyon akartak foglalkozni. A társaság felső vezetésében is váltás történt a közelmúltban, ez pedig azt bizonyítja, hogy tagbankjaink is ráébredtek: még akkor is jobb egy költséghatékonyan működő, s e cél érdekében konkrét terveket megfogalmazó társaság részvényesének lenni, ha időnként kritikát is kapnak azért, mert nem segítik kellőképp a fejlődést.
– Magyarországon talán azért kaphatnak feddést partnereik, mert nem segítik elő kellőképp a bankkártyás fizetés elterjedését...
– A legutóbbi jegybanki összesítések azt mutatják, hogy e területen is van fejlődés. A szűk keresztmetszetet ugyanakkor a viszonylag csekély elfogadói hálózat jelenti. A MasterCard a javulást a maga eszközeivel, felméréseivel, promócióival tudja támogatni. Ha a többi szereplő is úgy akarja, és ez sikerül, talán már a fodrászomnál is módom lesz plasztikkal fizetni a közeljövőben.
