Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon több mint 100 ötvöstanuló végez évente, míg Ausztriában 5-6, Németországban 15-20 aranyműves kap oklevelet. A nagy különbség azonban nem arra utal, hogy az uniós munkaerőpiac megoldja majd a magyarországi túlképzési problémát – hiába igen magas színvonalú mind a gyakorlati, mind az elméleti oktatás. A német mestervizsga feltételrendszerénél erősebbek a magyar előírások, míg a gyakorlati követelmények szintje közel azonos – mondta lapunknak Kecskés Gábor, az Ötvös Iparkamara alelnöke.
A világviszonylatban is kiválónak minősülő magyar tanműhelyrendszer magas színvonalon képez ötvösöket, akik legjobbjai könnyűszerrel elhelyezkedhetnek nemcsak a nyugat-európai országokban, de az Egyesült Államokban is. A magyar ötvösök munkára találását segíti átfogó képzésük is. Míg más európai országban és az USA-ban a mesterség egy-egy ágát (aranyműves, ezüstműves, drágakőfoglaló, cizellőr) oktatják, addig Magyarországon az egész ékszerkészítési folyamathoz értő szakembereket képeznek – hangsúlyozta Takács József, a Magyar Nemesfémesek Országos Szövetségének elnöke.
Az ötvöstanulók elhelyezkedési gondjaira azonban nem jelent gyógyírt az uniós munkaerőpiac fokozatos liberalizálása, mivel a 10-20 fővel működő kis műhelyek képtelenek versenyképes áron termelni a Törökországból származó gépi termékek általánossá válása mellett. A magyar ötvös dolgozók átlagosan bruttó 120 ezer forintot keresnek, ami negyedét teszi ki az uniós átlagbérnek. A túlképzés bemeneti oldalon való megoldása pedig egyrészt az oktatási intézmények finanszírozási feltételei, másrészt az intézményrendszer fenntarthatósága miatt bizonyul problematikusnak. Amennyiben évente csak 20 ötvös végezne Magyarországon, akkor fel kellene számolni a kiváló felszereltségű tanműhelyrendszert – mondta Kecskés.
