Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az EU tagállamaiban átlagosan hatszor került többe egy munkavállaló foglalkoztatása, mint a csatlakozó országok valamelyikében – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal vizsgálatából, amely 2000-es adatokon alapszik. A munkajövedelmet, a szociális járulékokat és az egyéb munkaerőköltségeket magában foglaló mutató az EU-ban átlagosan 3159 euró volt havonta. A csatlakozó országok átlaga 519,7 euró volt. A leendő tagállamok sorát Ciprus (1638 euró) és Szlovénia (1291 euró) vezette, a magyar munkaerő 2000-ben az ötödik legdrágábbnak (566 euró) számított a régióban.
Az utóbbi évek bérpolitikája nyomán ma már megelőzi az ország a három évvel ezelőtt még előttünk álló Csehországot és Lengyelországot. A májusban csatlakozók közül legolcsóbbnak a litván és a lett munkavállalók bizonyultak a felmérés szerint. Az unióban a svéd munkaerő kerül legtöbbe (4047 euró), ezt követi Nagy-Britannia és Németország. A sereghajtók a mediterrán országok: Portugália, Görögország és Spanyolország.
Általános tendencia, hogy legtöbbet a pénzügyi szektorban foglalkoztatottakra kell költeni, utánuk következik az energetika és a bányászat. Míg az EU-ban viszonylag magasnak számít a feldolgozóiparban alkalmazottak költsége, Magyarországon ez a nemzetgazdasági ágazat a sereghajtó. A csatlakozó országokban (Ciprus és Szlovénia kivételével) a közigazgatás volt a legdrágább és az egészségügyi, szociális szolgáltatás a legolcsóbb nemzetgazdasági ág.
A sorrend némileg módosul az egy órára jutó munkaerőköltséget figyelembe véve az egyes országokra jellemző havonta teljesített munkaórák száma szerint. Relatíve keveset dolgoznak a dánok, mivel a havi bontásban 9. helyen álló munkaerőköltség óránként itt a második legmagasabbnak bizonyult (27 euró) a svéd költségek mögött. A csatlakozó országok rangsora lényegében nem változik a havi költségeken alapuló sorrendhez képest. Az uniós és a csatlakozó országok átlagos mutatója szintén hasonlóan alakul.
A magyar járulékok igen magasnak bizonyulnak az EU tagállamok, de a csatlakozó országok viszonylatában is. A munkaerőköltség szerkezetén belül 30,3 százalékot tettek ki a felmérés szerint a szociális költségek, ami a legmagasabb arány Európában. Hasonlóan alakulnak a szerkezeti arányok a svéd és a román (mindkettő 30 százalék) munkaerő esetében. A csatlakozó országok körében jellemzően 22–26 százalék között alakul a szociális költségtényező, ennél kisebb arányú (14–16 százalék) a tétel Cipruson, Szlovéniában és Lengyelországban. Dániában csupán 8,1 százalékot tesznek ki a társadalombiztosítási kiadások.
A legnagyobb tételt mindenhol a munkajövedelem teszi ki. A két szélsőérték Dániáé, 89,3 valamint Svédországé, 66,5 százalék. Az egyéb költségek jellemzően 1–3 százalék körül alakulnak, egyedül Lengyelország emelkedik ki 7,6 százalékos mutatójával.
