Huszonöt százalékos kihasználatlansági ráta, mélypontra süllyedt bérleti díjak, üres vagy 10-20 százalékban megtelt, kongó épületek a budapesti bérirodapiac egyik oldalán, telt ház, jövedelemtermelő ingatlanok, a bérleti díjakat kitartó bérbeadók a másikon. A kép éppenséggel szélsőségekkel teli, sőt egy cikkben a CIJ újságírója egyenesen rejtélyesnek nevezi a budapesti irodapiacot. A 600 ezer négyzetméter körüli kiadatlan terület és a csak nagyon óvatosan növekvő kihasználtság - bár a tavalyi utolsó negyedév már élénkülésről tanúskodik - kellőképpen riasztó lehetne az irodafejlesztőknek, csakhogy a magyar piac ennél bonyolultabb. Az üres épületek nem véletlenül azok - vagy az elhelyezkedésük, vagy a minőségük, kialakításuk nem versenyképes, s persze mások a lehetőségei az ötszáz négyzetmétert kereső bérlőnek, mint a több ezer négyzetmétert igénylőnek. Az összefüggő, több ezer négyzetméteres területekkel rendelkező, terjeszkedésre is lehetőséget hagyó kínálat a leállított fejlesztések miatt egyre szűkül, így a gazdaság stabilizálódásával a nagy bérlők ismét hosszú távra terveznek, azaz idejekorán felmérik a lehetőségeket. A pozitív jelek ellenére az azonban már biztosnak látszik, hogy a spekulatív fejlesztéseknek jó időre befellegzett, a fejlesztők inkább a meglévő irodaházak kiadására koncentrálnak, igaz, mindeközben készítgetik elő a projekteket, hogy egy nagyobb bérleti igényre beszállhassanak a versenybe. A bérleti díjak tavalyi folyamatos csökkenése megállt, s különösen az év végére felélénkült a bérleti aktivitás. Ezzel együtt elsősorban a hosszabbítások és a bérlemények bővítésének ideje jött el, az új tranzakciók dömpingje egyelőre várat magára. A korlátozott kínálat 2012-től már a bérleti díjak növekedését is beindíthatja.
