Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Épületeinek, művészeti alkotásainak listája és bemutatása több kötetet is megtöltene. Melyekre a legbüszkébb?
Úgy érzem, szeret a teremtő, hiszen sok lehetőséget kaptam az alkotásra. Pályámon meghatározóak közösségi élményeim. Szegényparaszti családban nőttem fel, szinte semmink sem volt, de szeretetben és hitben éltünk. Szerencsésnek érzem magam, mert máig tehetséges emberek vesznek körül. Ez azért is fontos, mert az építészet közösségi műfaj, a kollégákkal való együttdolgozás, az építészek-megbízók-használók közötti együttműködés mindennek az alapja. Első ismertté vált munkám a kazincbarcikai görög katolikus templom, mely 1995-ben épült. Ezt több templom, iskola, egyetemi épület, családi ház követte. A kis házak nekem éppoly fontosak, mint a nagyok, például a Matáv igazgatási központjának nemzetközi elismerést hozó, több tízezer négyzetméteres épülete.
Miért döntött úgy, hogy az egyetemről kikerült friss diplomásokkal tölti meg építészeti műtermét?
Az egyetem nagyon fontos, de a szakmát a gyakorlatban lehet igazán elsajátítani. Műtermünk afféle posztgraduális szabadegyetemként működik. A kollégáim (szinte kizárólag saját egykori hallgatóim) néhány év közös munka után önállósodnak, és a maguk kedve, lehetőségei szerint folytatják a közösen elkezdett munkát. Én magam sok közéleti szerepet vállalok, de együtt dolgozni olyan fiatal építészekkel, akik a jövő építészeti kultúrájának alakítói lesznek, nekem legalább ennyire fontos.
Igen fiatalon, ötvennégy évesen már Kossuth-díjas. Hogyan éli meg?
Első ijedségemet az oldotta, hogy felismertem, a díj egy szemléletnek, értékrendnek szól, melyet sokan képviselünk. Így az öröm is megosztódik megbízóim, mestereim, tanítványaim között. Úgy gondolom, ez ahhoz is hozzásegít, hogy az építészet közüggyé váljon, hogy közös dolgainkról, így az építészetről is tudjunk beszélni. A díj legfőbb haszna ezért az, hogy jó alkalmat ad a párbeszédre, a közös gondolkodásra.
