Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Nyugati pályaudvar melletti állami és MÁV-területen tervezett új kormányzati negyed építési költsége – a modellszámítások szerint – 2006-os árakon számolva 43,2 milliárdra rúg – derül ki a Központi Vagyoni Igazgatóság (KVI) elemzéséből. Huszonöt év távlatában a három, górcső alá vett pénzügyi konstrukció közül az állami beruházás nettó jelenértéken 74 milliárd forintos kiadást jelent, míg a piaci alapú bérlet 83,1 milliárdba, a ppp pedig 68,2 milliárdba kerülne.
Állami beruházás esetén az állam felelne az 5700 fő elhelyezésére alkalmas negyed tervezéséért, felépítéséért, finanszírozásáért (egy közvetlen előirányzatból), valamint az épületek üzemeltetéséért, a felújításért és karbantartásért. Komoly ellenérv lehet viszont ellene, hogy a jogszabályi előírások betartásával, a párhuzamosan végezhető tevékenységek legjobb szervezésével is csak 2009. december elejére készülnének el a hivatali épületek; a használatbavétel és a beköltözés így 2010 januárjára tolódna. Márpedig ez nem felel meg a kormány elképzelésének, amely vonatkozó kormányhatározatában 2009. május 31-i beköltözést ír elő.
Piaci alapú bérlet (operatív lízing) esetén a magánpartner felelne a tervezésért, a felépítésért és a finanszírozásért (amihez nincs állami garancia), valamint az üzemeltetésért. A negyed a futamidő végén nem kerülne állami tulajdonba. A bérleti szerződés olyan piaci alapú konstrukció lenne, amely lehetőséget biztosítana adott esetben a rövid időn belüli felmondásra is (de szerepel benne egy garantált bérleti időszak is). Felmondás esetén az államnak nincs kötelezettsége a beruházóval szemben. A konstrukció komoly előnye, hogy a kivitelezőt a beruházó magáncég maga választhatja ki, így nincs szükség hosszadalmas közbeszerzési eljárásra. Itt a becsült ütemterv alapján 2009. május végén megtörténhet a műszaki átadás-átvétel, június végén pedig beköltözhetnek a hivatalok – vélik a szakértők.
A nem statisztikai értelemben vett ppp esetében egy fontos különbség van a piaci alapú bérlethez képest: a szerződésben szerepel, hogy az állam előre rögzített maradványértéken – legkésőbb a futamidő végén – megvásárolhatja a felépítményeket. Ekkor a 25 éves szolgáltatás költségei már annak megkezdésekor az államadósságot növelhetik. Elképzelhető olyan megoldás is a ppp-n belül, hogy az állam egyszerű vagy készfizető kezességet vállal a magánberuházó hiteleire, így azok kevesebbe kerülnek. Ekkor kötelező lenne a közbeszerzés alkalmazása, ez viszont az állami beruházáshoz hasonló időigénnyel jár, azaz nem férne bele az időkeretbe. Egy harmadik lehetőség e konstrukcióban, hogy az állam azonnal, az elkészülte után megvásárolja a negyedet a magánberuházótól, csakhogy ennek időigénye is az állami beruházáséval azonos; viszont a fizetés ütemezésében eltér: az állam nem a kivitelezéshez igazodó teljesítéseket fizeti ki részletekben, hanem egy összegben, utólag fizet.
