Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kormány tervei szerint a minisztériumok beszerzéseit – a költséghatékonyság és a korrupció visszaszorítása érdekében – egy szervezet intézné. Ez a jelenleg a központosított közbeszerzéseket lebonyolító és a Miniszterelnöki Hivatal beszerzéseit és működtetését végző Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSZF) lenne, amelynek így kibővülne a feladat- és hatásköre. Az érintett tárcáknak augusztus 31-éig kell elkészíteniük a KSZF tevékenységére és a központosított közbeszerzés új rendszerének kialakítására vonatkozó javaslataikat.
A minisztériumok és intézményeik jelenleg maguk bonyolítják le – saját munkatársak és tanácsadók bevonásával – beszerzéseiket, kivételt csak a központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó termékcsoportok – mint az informatika, a távközlés, az irodatechnika, a papíráru, a bútor, a gépjármű és az üzemanyag – jelentenek. (Ezek, valamint egyes egészségügyi termékek azok a kiemelt termékek, amelyeket a mintegy ezer kormányzati szerv – a tárcák és intézményeik, a központi költségvetésben önálló fejezettel rendelkező országos hatáskörű és egyéb szervezetek, a társadalombiztosítási költségvetési, valamint egyéb fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott szervek – visszatérően, azonos feltételekkel szerez be. Nekik kötelező a központosított közbeszerzési rendszerben részt venniük, viszont ehhez önként csatlakozhatnak az önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok, ezek társulásai, a közalapítványok és olyan társaságok, amelyek működését többségi részben állami vagy önkormányzati költségvetésből finanszírozzák. A termékek szállítására kiírt központosított közbeszerzési eljárások nyerteseivel a KSZF keretszerződéseket és keretmegállapodásokat köt, de a konkrét megrendeléseket már a szervezetek végzik és fizetik büdzséjükből. Augusztus végéig a kiemelt termékek körét is felülvizsgálják.)
A központosított közbeszerzés 1997 óta létezik Magyarországon, létrehozását a nagy vásárlóerő által elérhető kedvezményekkel és az adminisztráció csökkentésével indokolták. Ennek alapján egyes közbeszerzési tanácsadók logikus felvetésnek tartják, hogy a kormányzat minél több beszerzést centralizálni akar, a minisztériumok vásárlásait is, azonban szerintük az elmúlt években a gyakorlatban nem bizonyosodott be, hogy ezek a központosított beszerzések valóban árkedvezményt hoztak volna. Sőt, példaként említhetők egyes – sajtóvisszhangot kiváltó – piaci árnál drágább számítógép- és informatikai beszerzések. A kormány által irányított szerveknek a beszerzések lebonyolításáért a KSZF-nek díjat (a beszerzés értéke áfa nélküli összegének legfeljebb 2 százalékát) is kell fizetni, és egyes esetekben még a szállítási díj is őket terheli. Ezek mellett jelenleg a minisztériumoknak a nem kiemelt termékek vásárlására saját beszerzési apparátust kell fenntartani, az európai uniós közbeszerzések lebonyolításába pedig hivatalos közbeszerzési tanácsadót is be kell vonniuk.
Egy centralizált beszerző szervezet érdeke a rendelkezésre álló költségvetési keret minél hatékonyabb felhasználása lenne, és több szervezet helyett egynek a tevékenysége könnyebben figyelemmel kísérhető lenne az ajánlattevők számára is – véli a Kormányszóvivői Iroda.
Közbeszerzési szakértők szerint a költségvetési kiadásokat leginkább a szervezetek számának csökkentése mérsékelné, nem a minisztériumok beszerzéseinek centralizációja. A nagy mennyiségű megrendelés nem biztos, hogy kedvezményt hoz, hiszen az ajánlattevők is „alkalmazkodnak” a nagybani feltételekhez – ahogy eddig is tették –, az összebeszélés lehetősége mindig fennáll. A centralizált, nagy értékű beszerzések bonyolult pályázatokat, szigorú alkalmassági feltételeket is hozhatnak, amelyek teljesítése a nagyobb cégeknek kedvezhet. Egy termék vagy szolgáltatás biztosításához az eddigi több minisztériumi beszállító helyett kevesebb is elég lehet, egyes cégek monopolhelyzetbe kerülhetnek, torzulhat a verseny. (Például a jövőben központosított lenne a tárcák kommunikációja, ennek tervezése és médiafoglalása többmilliárdos megrendeléshez juttathat egy-egy céget.) Egy másik közbeszerzési szakértő szerint pedig demokráciaellenes lépés lenne, ha elvennék a beszerzés és a döntés lehetőségét a minisztériumoktól, hiszen a leginkább ők tudják, hogy mire van szükségük. A KSZF-nek ugyanakkor a jövőben a tárcák összes beszerzését, tehát a speciális, illetve a kisebb értékű beszerzéseit is le kellene bonyolítania, amelyek esetében kérdéses, hogy az eddigieknél nagyobb kedvezményeket lehetne elérni.
Amíg Magyarországon kötelező a részvétel, addig Nyugat- és Észak-Európában (Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Dánia, Svédország, Norvégia) jellemzően önkéntes alapon működnek a központosított beszerzési rendszerek. Általában vagy a közös forrás (központi költségvetés) alapján, vagy pedig bizonyos termékekre vonatkozóan állítanak fel közös beszerző szervezeteket a kormányok vagy az önkormányzatok, például Franciaországban az önkormányzatok az iskolák felszerelésére, Ausztriában az egészségügyi termékek beszerzésére. Olaszországban létezik ugyan a minisztériumok és hivatalaik beszerzéseire a központosítás, de a rendszerhez önként csatlakozhatnak a szervezetek. Magyarországon jelenleg a központosított közbeszerzéshez (elsősorban az informatikai, távközlési eszközök és szolgáltatások, valamint a gépkocsik vásárlására) főleg az önkormányzatok és szervezeteik, valamint az egyetemek csatlakoznak.
