Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A lapunk által megkérdezett egészségügyi szakmai szervezetek a világos célmeghatározás mellett az adminisztratív terhek csökkentését, életpályamodellt és a betarthatatlan szabályozások újragondolását várják az új kormánytól.
Az egészségügy elmúlt húsz évének legnagyobb problémája, hogy az alapvetések és a célok hiányoztak, a struktúra és a finanszírozás kérdéseire viszont csak ezek ismeretében lehet választ adni - mondta lapunknak Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke. Az tény, hogy a jelenlegi struktúra ilyen finanszírozás mellett nem működtethető, de sokkal fontosabb lenne annak meghatározása, hogy szakmailag, szakpolitikailag mit akarunk - tette hozzá. A tiszta, világos és társadalmi konszenzuson alapuló célok mellett az őszinteséget hangsúlyozta Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Véleménye szerint a kormánynak meg kell mondania, hogy mekkora összeg áll rendelkezésre az egészségügy számára, illetve azt, hogy ebből hol, milyen szolgáltatások nyújthatók. Kiemelten fontos a partnerség az állam és a szakmai szervezetek között, aminek segítségével egy paradigmaváltást is végre kell hajtani, hogy az egészségügy ne csak költségvetési kiadási tételt jelentsen, hanem fontos gazdasági tényezőként jelenjen meg, amely képes hozzájárulni a GDP növekedéséhez - fogalmazott. Békét vár az egészségügyben Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke. Rövid távon az olyan betarthatatlan rendeletek visszavonását és átdolgozását látja szükségesnek az elnök, mint a rezidensek helyzetével, a minimumkövetelményekkel vagy az egészségügyi szakdolgozók kompetenciáival kapcsolatos szabályozás. Egy új, élhető magyar egészségügyi rendszer csak a fiatalokra alapozva építhető ki, nem velük szemben - mondta lapunknak Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. Papp szerint a bérek rendezése, az adminisztratív terhek csökkentése és a munkakörülmények javítása azok a tényezők, amelyek meg kell határozzák a magyar egészségügy irányát.
Rácz szerint a humánerőforrás-stratégia öt éve elkészült, ez a bérelemeken kívül a munkakörülményeket és az előmeneteli rendszert is meghatározta. Nemcsak az egészségügyi személyzet szempontjából fontos kérdés, hanem a lakosság és az egészségügy közötti bizalom helyreállítása érdekében is. A hálapénz a kereslet és kínálat diszkrepanciájának következménye, annak kiegyensúlyozottá válásával a paraszolvencia jelentősége is csökkenhet - tette hozzá. A MOK korábban kidolgozott életpályamodellje a jól kiszámítható financiális és szakmai előmenetelt biztosítja. Az orvosok 10-15 százaléka keres jól a hálapénzből, harmaduk azonban egyáltalán nem részesedik belőle, a fennmaradó rész pedig kismértékben és rendszertelenül kap paraszolvenciát. Azonban a 100-130 ezer forintos nettó fizetések mellett havi 20-30 ezer forint ilyen juttatás is egzisztenciális kérdést jelent - fejtette ki Papp. A fiatal orvosok háromnegyede két, 50 százaléka pedig három állást vállal jelenleg. Papp 200 ezer forintos nettó kezdő fizetést tart reálisnak, ami reálértéken tartva megfelelő megtartó erőt jelenthet a fiatal orvosok számára, annak ellenére, hogy még mindig csupán negyedét jelenti az átlagos nyugat-európai fizetéseknek. Az alap- és szakképzés színvonala is javításra szorul, hiszen jelenleg a rezidensek szakképzésük 95 százalékában effektív gyógyító tevékenységet végeznek, míg az oktatásra fordított idő csupán néhány százalékot tesz ki. Az év végére a kórházak konszolidált adósságállománya 65 milliárd forint lesz, ezzel már a működés kerül veszélybe, ugyanakkor a tőkeinjekció nem oldja meg a problémákat, a strukturális átalakítások és a funkcionális anomáliák akut kezelése mellett ezekkel egy irányba mutató középtávú fejlesztéspolitikára van szükség - tette hozzá Rácz. A rendszerből 100 milliárd forint hiányzik, ebből 40 milliárdot tesz ki a havi finanszírozás, amelyet biztosítani kell rövid távon is a működéshez, a 60 milliárdos adósságállományt pedig meg kell vizsgálni - tette hozzá. A szükségletalapú finanszírozás megteremtése során, amennyiben szükséges, újra kell fogalmazni az intézmények feladatait, megvizsgálva a feladatátcsoportosítás lehetőségeit - hangsúlyozta Csiba. A szükségletek változását követő finanszírozás mellett az intézményeknél profiltisztást, a központokban pedig a humánerőforrás- és eszközbeli feltételeket kell megteremteni a horizontális és vertikális kapcsolatrendszerek szakmai alapokra helyezésével.
