Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Miközben a jelenlegi ellenzéki pártok keveslik a bruttó hazai termék egészségügyre fordított arányát, s 7-8 százalékos részesedést tartanak szükségesnek, az MSZP és az SZDSZ is egyetért abban, hogy nem a pénz kevés, hanem az elosztás rossz és a felhasználás sem elég hatékony. Rácz Jenő egészségügyi miniszter többször kijelentette, hogy az elmúlt négy év alatt több száz milliárd forint folyt be a rendszerbe, ám az továbbra is igazságtalan és szegény maradt. A két párt programja mutat más átfedéseket is, lényeges különbség azonban, hogy egy, illetve több biztosítón alapuló rendszerben gondolkoznak. A liberálisok szerint az állami biztosító kiindulási helyzetéből adódóan túl bürokratikus, így nem tud kellően érvényesülni a specializált szolgáltatások hatékonysága, mivel a szolgáltatókban is eltompul a „versenyszellem”. Abban megint hasonló úton járnak, hogy meghatároznák az alapellátások körét; a sürgősségi, közegészségügyi és járványügyi ellátás is alanyi jogon járna mindenkinek.
Mind az SZDSZ, mind az MSZP tervei szerint a törvény alapján kötelező járulékfizetésért a meghatározott alapszolgáltatások járnának, aki pedig ennél többet szeretne, az kiegészítő biztosítással vásárolhatná meg azokat. Szintén mindkét párt arra törekszik, hogy a járulékbefizetéseket megfelelően ellenőrizzék, a rendszer átlátható legyen és végre megvalósuljon, hogy minden biztosított mögött valódi befizetés álljon, függetlenül attól, hogy a befizető maga az állampolgár, valamelyik családtagja vagy éppenséggel az állam (például hajléktalanok, iskolások esetében).
Az egészségügyi szolgáltatók magánosítása miatt sem lesz sok vita a két párt között. Az elképzelés ugyanis az, hogy az egyenlő, de magas ellátási színvonal elsősorban a szolgáltatók versenyével érhető el. Az SZDSZ ugyanakkor liberalizálná a gyógyszerforgalmazást is, úgy, hogy a vény nélküli medicinákat ne csak patikákban, hanem egyebek között benzinkutaknál, gyógynövényboltokban is lehessen kapni. Ennek megvalósítására – a patikusok tiltakozása mellett – volt már kísérlet, de túl nagy volt az ellenállás.
Szintén hasonlóak az elképzelések a jelenlegi kapacitások átalakításában. Évek óta hallani, hogy nem a kórházi ágyak száma magas, hanem az elosztás rossz. Azt viszont a szocialisták hevesen tagadják, hogy kórházbezárásokkal próbálnának úrrá lenni a helyzeten. Rácz Jenő többször is nyilatkozott arról, hogy egyes kórházak funkciója megváltozhat, de nem szűnnek meg intézmények. Tény, hogy az aktív ágyak kihasználtsága jelenleg – országos átlagot tekintve – 60–70 százalék körül van. A kapacitások átszervezésében teret kaphatnak az intézmények vezetői, ugyanakkor a régiós egészségügyi tanácsok dönthetnének arról, melyik intézményt kell átalakítani (egyebek között az ágyak számát csökkenteni vagy növelni).
Miközben az SZDSZ programja elsősorban a finanszírozási rendszer átalakítását helyezi előtérbe, viszonylag kevés szó esik a népegészségügyről, bár a választási program olvasója azért találkozik olyan kifejezésekkel, mint „egészséges környezet”, „egészség és versenyképesség”. Az MSZP folyamatosan hivatkozik a népegészségügyi programra, de a lépésről lépésre taktikáját követi.
Az ellenzéki pártok közül a Fidesz egészségügyi programja részletes, de mélyen átutalt a párt ideológiájával. A tényszerű megállapításokra koncentrálva kiemelhető, hogy ténylegesen több pénzt pumpálnának az ágazatba, mert szerintük az forráshiányos – a tervezett átalakítások 670 milliárd forintba kerülnének. Az állami tulajdonban hisznek, kategorikusan kizárják a kórházak értékesítésének lehetőségét (szintúgy a bezárásukat), de az nem világos, hogy ezt a szolgáltatások szintjére is vonatkoztatják-e. A program szerint az állam köteles garantálni az egészségügyi ellátórendszer működését, de ez a garancia érvényesülhet magánszolgáltatók nagyobb számú megjelenésével is. A párt retorikáját ismerve azért ez nem valószínű.
Ígéretet tesznek továbbá az egészségügyi bérek emelésére, az orvoselvándorlás megakadályozására, ezzel összefüggésben az életpályamodell kidolgozására. A „gyógyszertárak magyar kézben!” címszó alatti kezdeményezés megint csak nem pontosan értelmezhető: ez elvileg azt is jelentheti, hogy külföldi még kisebbségi tulajdont sem szerezhetne a patikákban. A gyógyszerek árát csak az éves inflációval megegyező mértékben engednék emelni, egy ötéves megállapodásban rögzített módon. Külön kedvezményeket, adott esetben térítésmentes gyógyszerellátást ígérnek a hatvan év felettieknek. Ismerősen cseng az a vállalás, miszerint az ország bármely pontjára 15 perc alatt odaér a mentő a sürgősségi ellátás fejlesztésével, ezt már a szocialisták is megígérték.
A Fidesz szakértői szerint a paraszolvencia csak az orvosok újfajta jogállásával szüntethető meg. Szabad szellemi foglalkozású orvosokból álló rendszert hoznának létre, ahol a gyógyítók az intézményekkel vagy az egészségbiztosítóval szerződnek, s egy előre fixált szakorvosi díjtétel alapján számolnák el a tevékenységüket.
Az MDF programja az egészségügyre mint stratégiai ágazatra tekint, e szerint Magyarországnak Európa gyógyító-rehabilitációs központjává kell válnia. A párt szerint ki kell használni a gyógyvizekben, kiváló időjárási viszonyokban megtestesülő adottságokat. Meglátásuk szerint az egészségügy más ágazatokban is munkahelyteremtő és jövedelemtermelő hatású lehetne: „a kórházi beszállítókon át a környék mezőgazdaságának és szolgáltatásainak fejlődése a vidék megtartó erejét növelné azokban a régiókban is, amelyek súlyos nehézségekkel küzdenek”.
A gyógyításban fontosnak tartják a fejlesztési program mellett az általános egészségbiztosítás megőrzését. A Fidesszel szemben felszámolhatónak tartják a hálapénzt, ennek érdekében bevezetnék a vizitdíjat, de úgy, hogy a gyermekek, az idősek, a krónikus betegségben szenvedők számára kedvezményekkel, a rászorulóknak szociális támogatással, a többieknek kiegészítő biztosítással válik lehetővé az egészségügyi ellátás. E rendszerbe a választott orvos kiemelkedő díjazása is beépülne.
Azért nem teljesen zárkóznak el a biztosítási skála szélesítésétől: a kötelező általános egészségbiztosítás fenntartása mellett ösztönöznék a kiegészítő biztosítások fejlődését. Szükségesnek tartják az önálló munkahelyi baleset-biztosítás és az ápolás biztosítás kidolgozását is. Teret adnának a magántulajdon növelésének, elsősorban az orvosok tulajdonossá válását támogatják, a háziorvosi ellátás mellett a járóbeteg-szakellátásban is. A meglévő kórházak esetében a nonprofit átalakulást és szigorú szerződéses biztosítékokkal a tőkebevonás lehetőségét tartalmazza a program.
