Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az orvosi szakma presztízse az elmúlt két évtizedben kettészakadt, ugyanis míg a társadalmi megbecsülés alapján igen magas szinten van – a felmérések az első három szakma közé sorolják –, az anyagi megbecsülés jelentősen elmarad ettől – az utolsó harmadban található – mondta lapunknak Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke. A megfelelő anyagi háttér hiánya olyan ellentmondásos helyzetet teremt, hogy az orvosok nem tudnak megfelelni az életszínvonalukkal, életvitelükkel kapcsolatos társadalmi elvárásoknak. Ezt a betegek gyakran éreztetik is a kezelőorvossal, amikor úgymond megvásárolhatónak tekintik – igaz, ennek ellenkezőjére is bőségesen van példa.
Ahhoz, hogy a szakma képes legyen megtartani a szakembereket, az anyagi megbecsülésnek is nőnie kell. Ennek hiányában egyre kevesebben lépnek erre a pályára, ami tovább erősíti a szakma elöregedését – tette hozzá Éger István. Ezt jól példázza, hogy míg a Semmelweis Egyetemre a kilencvenes évek elején még mintegy hatszoros volt a túljelentkezés, ma már csak kétszeres; a felvetteknek is mintegy 10 százaléka lemorzsolódik. Ha az egyetemről kikerülők – különben csökkenő – arányát tekintjük, önmagában ez sem lenne elég a szakma feltöltéséhez. Mint korábban is megírtuk, jelenleg 150 körül van a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok száma, míg a még szakmában lévők 25 százaléka 65 évnél idősebb, további 25 százalékuk pedig öt éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt (NAPI Egészségünk, 2005. május 26., 24. oldal). A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az újonnan végzettek jelentős része – a jobb megélhetés és nyugodtabb munkakörülmények reményében – a gyógyszeriparban, a kutatásban, illetve külföldön helyezkedik el.
A szakmában maradók a szakértők szerint túlterheltek, munkakörülményeik nem felelnek meg az európai uniós normáknak – a túlórák jelentik a legfőbb gondot. A közegészségügyben dolgozóknál a biztos egzisztencia hiánya elvonja a figyelmet a fő tevékenységről, mivel számos adminisztrációs, valamint mellékkereseti tevékenységgel kell foglalkozniuk. A túlterheltség miatt kevés idő jut a szakmai továbbképzésre, így ez hosszú távon jelentősen rontja az orvosi ellátás színvonalát és az orvosokba vetett bizalmat. A kormányok részéről évek óta elmaradó intézkedések a humán erőforrás megőrzésében és pótlásában hosszú távon igen komoly negatív hatást eredményezhetnek, ami akár oda is vezethet, hogy egy generáció kimarad ebből a szakmából – tette hozzá Éger István.
